Új mesteremberek.
Termékenyebb holnapok hite éltet.Új névsorokkal
Jobb prioritásokat látok kibontakozni.
A vörös
Hasonlatosan a fölkelő naphoz
Ezernyi árnyalatát megmutatja.
Ezernyi ködkárpitot
Lebbent föl róla
A tág mezők és kohóerdők fuvalma.
Zsákba kell dugni a haragot,
Csatornába loccsintani a vödröt.
Legyenek munkába fogott energia,
Most az kell!
A vízfolyások irány-egyértelműsége,
Hogy e törvény alatt
Ne egy új Bábel
Szakadárai tartsák, tapossák
Egymást tülekedve!
Ne kajla dühhel,
Nem az ürgeöntés kárörömével,
Ne a sötétség semlegesítő közegében,
Hanem nappal,
A közvéleménynek vértezetében
Kérdezve s aztán igazságot osztva,
Hogy ne a méltatlan diadalmaskodjon,
És ne a megbecsülendőt érje szégyen,
Hogy ne a fennen hirdetett kötelesség
Szabadságszobra mögé bújjon a restség,
S a jobbító akaratnak a gáncs
Ne rághassa le csontig a húsát.
Így értelmezzük és tegyük a rendet.
A tollasodottak
Kisebb megtépése lesz várható,
Ricsajos újévi ünnepek elébe nézünk,
Sok arcról kell lehántani a maskarát
A fájóan odanőttet.
Kiderül majd, hogy a csahos szelindek
Pincsi...,
Hogy a tetőfedőnek érzelmei vannak,
A kávéfőzőnő öntudatos,
S hogy a
Mindenhova
Négykeréken közlekedőnek
Egyetlen kereke sincs ki.
Beleharapunk a mézeskalácsbábokba,
A kolbászkerítésekbe.
Csörömpölni fognak
Lakománkon a villák,
Csak a villák.
A kés
Szigorúan tokjában marad
Nem nyakazás lesz,
Nem a pántok feszegetése.
Csak a korhadt részeket
Távolítják el
A lakatosok és asztalosok
Restaurátor
Helye a múzeumban,
Csak jobbra-balra
Széthajlítjuk a bozótot
Mivel az ösvényt
Már túlságosan benőtte
S mi messzebbre akarunk látni
És tisztábban látszani,
Amikor a kisdobosnyakkendőjű
Kommunizmust
Védőn,
Egyszersmind
Véglegesen
Örökbefogadva
Magunkhoz öleljük
Mosolyogva!
