Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Terhes Gábor


Újévi hajnal Algyőn

Megcsókolta Algyőt a sötétkék hajnal,
Mint alvó Gyermekét jó Édesanyja,
Még szólt az Óesztendőt búcsúztató dal,
Boldogabb jövőt epedőn áhítva.

A Bartók Béla utcán nagy lépésekkel,
Szilveszter mámora magamra hagyott,
Mindenem telve volt valami szent tűzzel,
Mi bántott valaha, végleg távozott.

Mögöttem a nagyváros másnapossága,
Ahol mulatság bódította fejem,
Emeltem poharam igaz barátságra,
Örömtől szikrázott bensőm, mindenem.

Ittam én Algyőre testvéri áldomást,
Édes pezsgő-borral azt megszentelvén,
És adott az ünnep éjféli látomást,
Múlt idők bánatát elfeledtetvén.

Mentem Algyőn által, vezetett örömöm,
Arcomon mosolygott a mézédes bor,
Sötétkék ég alatt jószívvel köszöntöm,
Lelkem Vele marad most és mindenkor.

Kitárt kezeivel várt már e hely reám,
Meglehet, messziről aggódva figyelt,
Ez újévi hajnalon Neki szól hálám,
Mert éveken át gyermekeként nevelt.

Tiszta volt e hajnal, mit harang köszöntött,
Kondulása üdvözlést írt az égre,
Fényes csík derengett a Tisza-part fölött,
-Ébredj hát Algyő boldogabb Újévre!

2014. január 2

doboz alja
oldal alja