Ünnepnapok
I.
Ünnepnapok: -
Isten hat nap alatt teremtette a világot,
Hat napig egyfolytában csak dolgozott,
De a hetedik nap megpihent,
Tartott egy szabadnapot;
És ezzel vége lett a hétnek
S az Úr így osztotta fel az évet. -
Fogta a Nagykönyvet, naptárt rajzolt bele
S fekete ironnal egy ezredév napjait festette le.
Hanem a sötét tinta egyszercsak elfogyott
És mivel nem volt más, az Úr
Piros tollat ragadott.
S hol a fekete dátum nem látszott,
Pirossal írta felül azt a napot;
Így keletkeztek az ünnepnapok.
II.
Az Isten tudta, miért nem rajzolt ünnepnapot!
De vajon az ember tudja,
Hogy ami a naptárban
Feketével van írva
Az átfesthető pirosra!?
Tudja-e, hogy azért nincs a Nagykönyvben
Előre megírva,
Mert minden kézben
Ott a piros tinta?
Tudja-e, hogy nemcsak a karácsony az ünnep,
Hanem minden nap az lehet? -
Mint ahogy reggel,
Ha a nap felkel,
Bíborra színezi az eget,
S este, ha nyugszik,
Ismét bíborral festi meg. -
III.
Tudjuk-e, hogy szívünkben hordjuk az ünnepnapot?
Vagy csak karácsonykor, a fenyő előtt állva
Jut eszünkbe: "Milyen szép ez a ma!".
S feledjük másnapra,
Hogy mit is mondtunk szentül fogadva,
Miközben néztük a békésen lobogó gyertyalángot,
S láttuk egy percre a törékeny boldogságot?
Feledjük, hogy a karácsony a szeretet ünnnepe,
S hogy pirossal írtuk be a holnapot,
S hogy minden napra rajzoltunk egy ünnepnapot?
(Pest, 00. 12. 15. péntek)
