Üres a szó
Üres a szó,
nem mond semmit,
olyan, mint a hangos
koppanás a néma csendben,
mint a kő, mely
vízbe pottyan,
és azt még hallani,
mikor a víz
felszínéhez koppan.
De hogy a felszín alatt,
lenn a mélyben hogyan suhan,
arra már nem kíváncsi senki.
Pedig az a legszebb,
amikor egyre lejjebb,
a vízbe egyre beljebb
egészen a földig ér.
A kő is először csak
hangosan kiált,
aztán némán ereszkedik tovább.
S ha elérte a földet,
megpihen ott végleg.
Hagyja, hogy a víz lágyan
görgesse, sodorja,
míg partot nem ér.
S majd egyszer, talán,
sok idő múlva
egy gyermek a parton játszva
felemelje és megint
a vízbe dobja.
(Pest, 03. 05. 20. kedd)
