Úton
Ki közelebb jár útja végéhez,
mint az elejéhez,
s nagyon jól tudja,
hogy egy szép napon
mindent bevégez,
és egyre többször gondol vissza rá,
mit tett, mit nem tett,
akad-e akár
csak egy napja is,
amit megmenthet,
Faragott-e, ha csak egy követ is
szegletkőnek,
írt-e csak egy sort is,
melynek valaha,
szárnyai nőnek:
S több szeretne lenni, mint csont, amit
áztat a semlyék,
s az ittmaradók
holmija között
halványka emlék
de azt szeretné, hogy rest gondjai
röghöz ne kössék,
s örök maradjon ,
mint ki szülte őt,
a nagy közösség:
Akkor tenni, tenni kell valamit,
tenni kell végre,
s nem volt olyan szép,
újra eleje,
mint lesz a vége!
