Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Rácz Lilla


Üzenet

Kitárt ablakomon át az este,
meleg üzenetet küldött a rét,
az elpihenő erdők, lágyölű
kertek, szökkenő búzavetés.

Hársok, s halott akácok mézesen
keveredő illata sűrűn szállt,
s esővert, nedves földek szaga
töltötte be az éjszakát.

Oly erősen vonzott a távoli
sóhalyos erdő, ázott rögű föld,
alvó mezők, hogy szememet lassan
elfutotta a tehetetlen könny.

Csak álltam soká az ablakom alatt
megremegett egy kis kopott akác,
- Szegény csenevész, városi fácska, -
s ráborult árnyékával a ház.

Drága városom, hidd el szeretlek!
S legyenek köveid áldottan áldva?
De mégiscsak kövek, s nem élhetek
éltem fogytáig kövek között. Zárva!

És árad az üzenet. Hogy mennék!
De erőm kevés; már nem tudok,
hiába hívnak a dús mezők,
a város nem ereszt. Itt maradok.

Érzem, ma nem tudok aludni sem,
Noxiront vegyek, vagy dolotint?
becsukom ablakom, s a csendben
mint rab madár, verdes a szív.

 

doboz alja
oldal alja