Üzent a tavasz
Zúzmarát köpköd a fákra,
Gúnyosan kacag a tél,
Hiszi, hogy uralkodása
Már soha véget nem ér.
Jéghideg tekintetével
Kárörvendőn néz körül,
S játszótársával, a széllel
Vad táncot lejt, így örül.
A sok madár tar ágakon
Ázva, fázva didereg,
Köztük néhány gondolt nagyot,
Majd vidáman csicsereg.
Tél úr a fülét bedugja:
"Nem bírom az éneket!
Szél! A fagyos nótát fújjad!
Azt mondom csak én neked."
Zúg a szél, de hangja gyengül,
Tavasz-tündér közeleg;
Egyre több szép dallam csendül,
S virulnak erdők, hegyek.
(2004. március.)
