VIZEK VÁROSA GYŐR
Aki az ország keleti tájairól érkezik mondjuk Debrecenből Győrbe, mindig messziről jött ember lesz. Még akkor is, ha barátok közé megy. Kapcsolatom a „Vizek városával" Igen csak a régmúltba vész, hiszen aktív kultúrosként még valamikor a nyolcvanas évek elején, majd a kilencvenes években többször is jártam azon a tájon.Sok féle alkalom, mindig más és más célzattal, de mindig jókedvű és segítőkész emberekkel találkoztam útjaim során. Legutóbb 2008 májusában töltöttem néhány órát a városban, érezve, hogy a város figyel, törődik velem és jó vendéglátó.
Mint mindenki mi vakok is keressük helyünket ebben a rohanó megváltozott világban, tudva, hogy más kor, más gondolkodást kíván ahhoz, hogy fennmaradjunk, tudjunk élni és dolgozni. Természetes, hogy minden jó kezdeményezésre felkapja az ember a fejét. Így volt ez akkor is, amikor hírét vettük annak itt a keleti végeken, hogy Győrben is készül egy rehabilitációs központ, olyan mint az Észak-hajdúságban. Olyan, vagy természetesen egy kicsit más. Örültem és örültünk neki, hiszen lesz kivel megosztani a tapasztalatokat, egymásra támaszkodva haladva a kitűzött célok megvalósítása felé. A kultúra elhívatott embereként járva Győrben jó volt tapasztalni a megfrissült figyelmet, a kíváncsi hangnem melegségét, a „megmutatom neked, hogy ezt én így csinálom, mi a véleményed róla" izgalmas légkörét. Új vezető: Zilahi György, aki ezt képviselte! Nem volt egyedül. Munkatársai felismerve az idők szavát s a lehetőséget, mellé állva segítették a szinte ismeretlenségből berobbant sorstárs munkáját. Mozdult a város, átalakult a kapcsolatrendszer, s a kereskedőből lett megyei vezető kibontakoztatta tehetségét. Érdekképviselet és kultúra, megmutatni mind azt, amire a látássérült képes. Dolgozni és művelődni ez volt a cél. Természetesen voltak ellenzők és fanyalgók is, de a tettek önmagukért beszéltek. Létre jött az együttműködés a Fehér Bot alapítvány és a Győriek között. A kíváncsiság kölcsönös tapasztalatcserékben bontakozott ki. Egy célért de más utakon mégiscsak megvalósult vidéken a vakok elemi rehabilitációja
Nekem Győr irodalmi élmény is, hiszen itt is elhangzottak verseim Miks Mária bíztatására s sorstársaim segítségével megérezhettem mit jelent egy kicsit boldognak lenni. Ha Győr, akkor nekem a Városháza barna terme, hangverseny és jó beszélgetések! Egy fürge ember és kutyája Samu. S mind azok, akikkel ott találkozhattam és emlékezhettem az elmúlt idők nagy játékaira.
Rózsa Dezső
