Siketvak Világnap - Vácott jártam ...
Kedves Mindenki!
1880 június 27-én egészségesen született az amerikai Helen Keller. 19 hónapos korában betegségek (valószínűsíthetően skarlát, agyhártya gyulladás) következtében
elvesztette látását és hallását. Szerencsés véletlenek mellett a szívós, kitartó szorgalma és kiváló egyéni képességei révén, a siketvak személyek közül
elsőként, felsőfokú képzettséget szerzett, a fogyatékos emberek szószólója lett. A Braille írás segítségével nem csak angolul írt és olvasott, de megtanulta
a francia, német, görög és latin nyelveket is. Élete során 39 országban járt, számos könyvet írt. 26 nappal 88. születésnapja előtt, 1968 június 5-én álmában
érte a halál.
Tevékenysége elismeréseként lett az ő születésnapja a Siketvakok Nemzetközi napja.
Idén a Siketvakok Országos Egyesülete egy kirándulás formájában emlékezett meg a nevezetes eseményről.
Körülbelül 50 ember, egyesületi tagok és segítők, a Nyugati pályaudvar Nagykörút felőli bejáratának lépcsőin gyülekeztek a vonat indulása előtti órában.
A 6.-ik vágányról induló alacsony padlós, klímatizált szerelvén 10:07-kor húzott ki Vác irányába és a 27 perces menetidő alig volt elegendő annak felmérésére,
hogy ki milyen lángost szeretne elfogyasztani az egyesület vendégeként.
A sima és fokhagymás változat közül az utóbbi volt a népszerűbb.
Mottó: Vác a Dunakanyar szíve
*
Pest
megyében, a Duna bal partján 62 négyzetkilométernyi terület; a Váci járás
székhelye. A Dunakanyar központjaként
ismert település Pest megye ötödik legnagyobb lélekszámmal (32 741 fő (2017. jan. 1.)
rendelkező városa,
egyúttal vonzó idegenforgalmi célpont - egyrészt 9 és fél évszázados
történelme,
másrészt gazdag kulturális élete miatt. Katolikus püspöki székhely, a Váci
egyházmegye központja.
A Duna nagyban befolyásolja a város hangulatát. A belvárosi részen a parton
parkosított területet alakítottak ki, a külváros partját pedig - a tilalom
ellenére - strandolók százai töltik meg a meleg napokon.
Míg a szemközti parton a Pilis nyúlványai egészen a Budai-hegységig
folytatódnak, a Naszály a Kárpátok Magyarországra átnyúló utolsó
vonulatainak
zárótagja, így Váctól északra hegyek, dél felé pedig sík táj képe fogadja az
erre járót.
a nyelvészek többsége személynévből származó
helynévnek tartja a város nevét. A Bécsi Képes Krónikában leírt legenda
szerint
1074-ben, amikor a közelben vívott, a magyar trónöröklési rendet meghatározó
csata előtt Géza és László herceg itt járt, a területet erdőség borította,
amelyben egy Vác nevezetű remete élt, és róla kapta volna a város a nevét.
Más
elmélet szerint egy magyar törzsi névből (Vath) származik a név, de
felmerült a
"vác" szó, mint fontosabb települést, központot jelentő szláv eredetű
kifejezés
is.
A Váccal kapcsolatos első írásos említés 1074-ből származik, mikor az
alsó-szászországi Yburg város évkönyve Watzenburg néven szól a városról.
A Váci Püspökség alapjait I. István király rakta le, a püspökséget mégis I.
Géza
alapításának tekintik. Ettől kezdve az egyház végig jelentős szerepet
játszott a
város életében. A mindenkori püspök volt a város földesura, a jelenlévő
főpapi
udvartartás révén a város építészetileg és kulturális szerepét tekintve a
kezdetektől fontosnak számított.
A középkorban a vízpart mellett egy kiemelkedő részen megépült a váci vár.
Szükség is volt rá, hiszen a város a történelmi Magyarország középpontjában
volt, így a fontos hadiesemények mindig érintették. Így történt ez az
1241-es
tatárjárás idején is, mikor a mongolok az ott biztonságot kereső lakossággal
együtt felégették a vártemplomot és a püspöki udvartartás épületeit. A
tatárok
távozása után IV. Béla a délnémet vidékről hívott telepeseket az
elnéptelenedett
romok közé, akik az addigi központtól északabbra telepedtek le, a város mai
főtere köré és itt építették fel saját hagyományaik szerint a Szent Mihály
tiszteletére szentelt plébániatemplomot, intézményeiket, lakóházaikat.
A 14-15. században a nagyhírű humanista püspök, Báthory Miklós hozott békét
a
városnak: szobrászokat, festőket, építészeket hívott Vácra. A békés
virágzásnak
a törökdúlás vetett véget: a várost többször megostromolta mindkét fél, de
végül
török kézre jutott, és csak 1686-ban szabadult fel végleg.
Az újjáépítést a Rákóczi-szabadságharc és az
1731-es tűzvész is hátráltatta, így a mai barokk város csak a 18. század
második
felére alakulhatott ki. A reformáció térhódításának hatására a 18. században
a
püspök megtiltotta a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását, ami a
református
lakosság kitelepüléséhez vezetett: a református telepesek a ma már a város
részét képező Kisvác néven alapítottak jobbágytelepet.
Mindeközben a város élénk fejlődésnek indult: a 18. század második felének
meghatározó püspökei (Migazzi Kristóf és Althann Mihály) folyamatosan
fejlesztették a várost.
1846-ban megnyílt a Vácot Pesttel összekötő első magyar
vasútvonal , amiért azonban a váci kereskedők korántsem lelkesedtek annyira,
mint mondjuk Petőfi, hisz a gyors összeköttetés a nagyvárossal a helyi
kereskedelem visszaszorulását hozta.
Az 1848-49-es szabadságharc két nagy csatája zajlott Vácon, melyeknek a
város
déli kapujánál, a Hétkápolna közelében állítottak emléket. A kiegyezést
követően
a századfordulóra megindult a polgárosodás, sportklubok, önképző körök és
virágzó helyi sajtó jellemezte a várost.
A 20. század két világháborúja után, az 1950-es évekre megváltozott a város
szerkezete: a város addig gerincét képező egyházi intézményrendszert az állam
erőszakkal háttérbe szorította, a főbb intézmények irányítását átvette. A
felduzzadó lakosság (munkások érkeztek az újonnan alapított bányába)
kiszolgálására lakótelepeket építettek.
A rendszerváltás után az egyház szerepe ismét nőni kezdett, és növekszik ma
is.
Az ipar leépítése miatt megszűnt munkahelyek lehetőséget adtak a város
visszaalakulására. Az egyház révén ismét megjelent a felsőoktatás, és
felújították az egyházi tulajdonba visszakerült ingatlanokat is.
*
Leszállva a vonatról ki lépcsőkön, ki liftek segítségével jutottunk az állomás elé. Amíg többen mosdó igényüket elégítették ki -
sokan ekkor üdvözölték egymást az újra találkozás alkalmából. A várakozás alatt hallgattam meg
Dorka főtitkárunk élménybeszámoló részletét a Spanyolországban megtartott Siketvakok Világszövetségének tisztújító közgyűléséről, ahova elnökünket, Tommy-t
kísérte el tolmácsként.
A kis történet arról szólt, hogy francia nyelvtudása okán Dorka az előttük helyet foglaló Elefáncsontpart-ból érkezett két küldöttet is segítette a szavazási
eljárásokban való eligazodásban.
Aztán jött az ilyenkor szokásos kérdés: honnan érkezett? A "Magyarország" válaszra az afrikaiak kórusban rávágták - Viktor Orbán ...
Pár perces séta következett a főtérre. Eleinte boltok, irodák között haladtunk, kereszteztük a forgalmas Széchenyi utat, elsétálva a piac mellett érkeztünk
a főtérre. A séta alatt Tommy-val beszélgettem a spanyol rendezvény kapcsán a közös, más országbeli ismerősökről.
A főtéren Dorka röviden ismertette a lehetőségeket: templom, makett és a siket iskola.
A váci Nagyboldogasszony-székesegyház (gyakran váci dóm) a Váci egyházmegye széktemploma, a Vác-Alsóvárosi egyházközség plébániatemploma, Magyarország
egyik legnagyobb katedrálisa Vác város főterén. 1761 és 1777 között épült klasszicista és késő barokk stílusban. Tervezője a francia Isidore Canevale.
A padok között középen sétáltunk az oltárig. Két oldalt érzékeltem a fény beszűrődését, de más, , a hely szellemétől szokatlan benyomásom nem volt.
A templomból kijőve a tér közepe táján található földbe süllyesztett kiállító terem felé irányult figyelmünk: belépődíj ellenében makettek vizuális tanulmányozását
tették lehetővé. De megérkezett az első adag lángos és gyomrom figyelmeztetett: a reggeli már régen volt.
Letelepedve az egyik alacsony ülőkére tejföl ízesítés nélkül fogyasztottam el a méretes, még meleg lángost.
Az 1802-ben alapított, alapítójáról elnevezett siketnéma intézet a Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Gyermekotthon
a Március 15-e tér 6. szám alatt zárva volt, ez alkalommal nem sikerült meglátogatni.
Alik maradt idő az illemhely meglátogatására és máris a Duna part felé tartott a csapat.
Felszálltunk a kompra: a gyalogosok számára keskeny vaslépcső vezetett az emeletre és helyet foglalva a padokon szemlélhetik a látképet az egyébként gyors
átkelés alatt.
Váccal szemben, de már Tahitótfalu közigazgatási határán belül terül el az egykori Révész-sziget. Más néven Rabok-szigete,vagy Paradicsom-sziget.
A parton Makovecz Imre által tervezett, gomba formájú váróterem fogadja a Vácról érkezőket ami mára omladozik..
A népszerű homokos helyre Váciak nyaranta a komppal jártak át fürödni.
Majd a Pokol-sziget végénél két, mélyen benyúló sarkantyút létesítettek. Ennek következtében az egész pokol-szigeti strand eliszaposodott.
Ezért elmaradoztak a hűsölni vágyok.
Itt működött még a néhai Pokol csárda és úttörő tábor is.
Elsétáltunk a pár percnyire lévő nyomókútig, néhányan szomjukat oltották és máris fordultunk vissza. Az egykori Pokol csárda teraszán ücsörögve megtudhattuk,
hogy Zsófi színes papírhajókat hajtogatott számunkra amit egy kívánságot kigondolva vízre fogunk bocsájtani.
A különböző színű hajócskák kiosztására a kompon került sor. Mivel a partraszállásunkat követően a komp nem mozdult, délebbre fekvő partszakasz kerestünk
a vízre bocsájtási aktushoz.
Sikerült is egy ügyességet igénylő meredek folyóparti részt találni, de az egyesületi tagok hajócskáit az egyesület vállalkozó munkatársai eresztették
vízre viaskodva a Duna felől fújdogáló erős széllel és az éppen elindult rév keltette hullámokkal.
Bepótoltuk a Tahitótfaluban elmaradt fagylaltokat, kávékat a főtéren lévő kávézó teraszán és elindultunk a vasútállomásra. Ezúttal magas lépcsők megmászása
után foglaltunk helyet és meg sem álltunk a Nyugati pályaudvarig és búcsúzkodást követően a szélrózsa minden irányába hazaszéledtünk.
Köszönet és gratuláció a szervezőknek és kivitelezőknek: megint sikerült egy jó programot kitalálni és kivitelezni ekképpen jelezve magunk és a nagyvilág
számára nemzetközi ünnepnapunk jelentőségét.
Üdv Miklós
Korábbi írásaim:
Soltész Miklós írásai
