Vádbeszéd
(Requiem helyett)
1. Előszó:
Légy pokolban, vagy a mennyben;
Fájdalmam utánad menjen!
Lelked soha ne nyugodjon,
Ég és föld között forogjon!
Halld meg, mit kiált a bánat,
Vágyakozva teutánad!
Esküszöm, hogy amit mondok,
Mind igazak a vádpontok.
I.:
Szép és pajkos lányka voltál,
Folyton szíveket raboltál.
Őket hamar meg is untad,
Mint rossz labdát, úgy eldobtad!
II.:
Hazudoztál, hitegettél,
Senkit soha nem szerettél,
Csak az kaphatott meg téged,
Ki italt fizetett néked.
III.:
Beleestem egy hibába:
Szerettelek, ... de hiába.
Mikor szerelmem mutattam,
Válaszul csak pofont kaptam.
IV.:
Engem csalárdul becsaptál,
Kigúnyoltál, kikacagtál!
Futottál az elmúláshoz:
Férjhez mentél a "halál"-hoz.
V.:
Vádollak téged csalással,
Álnoksággal, szívrablással!
Nincs enyhítő körülményed;
Komoly legyen büntetésed!
Záradék:
Nem tudsz engem tönkretenni,
Nem fogok utánad menni!
Immár nem köt hozzád semmi,
Mégsem tudlak elfeledni.
