Vágy...
Nem vágytam én úri módot,
Gazdagságot, kincseket,
De szívemből óhajtottam
Napsugaras, kék eget.
Szellők szárnyán messze szálló
Pelyhes, fehér felleget,
Ért kalásznak szőkeségét,
Selymes, tarka réteket.
Öreg platán sötét lombját,
Ezüstholdas esteket,
Szeptembernek rőt aranyát,
Fehérkucsmás bérceket.
Szállni vágytam könnyű szárnyon,
Hol a kéklő messzeség;
Amit csak a szem beláthat,
Hinni, hogy az mind enyém.
Nem vágytam én naggyá lenni,
De tenni azt, mit tenni kell;
Kevesemből mindig adni,
Élni békén csendesen.
