Válás
Bensődben repedő rések,
átkozod kínodban a percet,
mikor vállaltad a köteléket,
a jövőt ostobán hitted.
Hunyó parázsból kel a gyűlölet,
lassan iszod a mérget,
magad fogságban érzed,
bilincsed izzón éget.
Árnyékban, nincs helye fénynek,
vádló szavak nyíllal lőnek,
gyógyír kell sebeidnek,
tépkeded a köteléket.
Lázadásod ébred benned,
kicsírázik büszkeséged,
összeszeded az erődet,
árnyék helyet ad a fénynek.
Szorongón kételkedve,
szűröd a lélegzeted,
halld, hogy ujjong a szíved,
lesz még szabad életed.
2016
