Vallomás
(Lilusnak.)
Te vagy, akit megszerettem,
Te vagy, ki engem megért!
Ha mégis sokat vétkeztem,
Ne haragudjál ezért!
Szelíd hangod, ha meghallom,
A bánatom elszalad,
A sok gond és bánat helyén
Víg mosoly s öröm marad.
Nevetésed gyöngyeiből
Fűznék láncot én neked,
Bársonyos nyakadba tenném,
Ne legyen bús életed!
Nincs arra szó, hogy kimondjam,
Mennyire szeretlek én,
Csak azt tudom, nincsen nálad
Kedvesebb e földtekén!
Nem öregszel meg sohasem,
Bizony, bármit is teszel,
Élj sokáig, százhúsz évig,
Mindig fiatal leszel!
Epilógus:
Egy "rossz fiú" írta hozzád
Ezt a kicsi éneket,
Névnapodra, s mindenkorra
Minden jót kíván neked!
