A Mozdulj! Közhasznú Egyesület
Országos Novellaíró Pályázatot hirdetett
"A VILÁGOM 2050-BEN" címmel.
Szabad gondolati és érzelmi szárnyalás arról, hogy milyen lesz a világod, környezeted, lelked és személyiséged 33 év múlva.
Az alábbi novellával II. helyezést értem el!
Változó idők
Szaladnak az évek, már második gyerekkoromat élem. Most is úgy tudok lelkesedni dolgokért, mint a kisgyerekek. Örömmel fedezem fel a körülöttem lévő újdonságokat, ugyanakkor egy kis szomorúság lopakodik a szívembe, hogy mindaz, amit eddig átéltem, már történelem, nincs többé.
Lányommal és családjával élek, egyedül már nem is tudnám ellátni magam ennyi technikai vívmány mellett. Körbe vagyunk véve érintőképernyős kijelzőkkel, már az ételt sem lehet másképp megmelegíteni. Főzni, sütni is programozással lehet, a hozzávalók megfelelő adagolásával. A tévé számomra kezelhetetlen, sehol egy gomb, meg, sajnos, a szemem már nem a régi. A lakásba sem olyan egyszerű bejutni, ha jól emlékszem, valami PIN-kódot kell beütni, különben az utcán éjszakázhatunk. Gépek, és robotok mindenütt, az emberi kapcsolatok teljesen szétzilálódtak.
Mindent összegezve, egy helyen érzem magam kimondhatatlanul boldognak, a kis múzeumomban. Gyerekeket szoktam itt körbe vezetni, s mesélni nekik a régi, szép időkről. Most is várok egy csoportot. Milyen nap is van ma? 2050. március 4.
Micsoda kerek szám, még kimondani is sok!
Megérkeztek a gyerekek.
- Szerbusztok, Zsóka néni vagyok. Sok érdekességet fogok mutatni nektek, gyertek! Figyelem! Nálam mindent kézbe lehet venni, ki lehet próbálni, de azért óvatosan, ha kérhetlek benneteket!
Az egyik szoba könyvtárnak volt berendezve. A gyerekek csak ámultak, nem láttak még ennyi könyvet egy helyen.
- Régen nem voltak E-könyvek, papírra nyomtattak mindent. Nem is rongálta úgy a szemet, mint most, ez a sok kütyü.
A gyerekek összenevettek.
- Sajnos, ma már nincsenek könyvtárak, sőt, könyvesboltok sem, így a könyvvásárlásnak, vagy kölcsönzésnek egyszer s mindenkorra vége! Újságot már egyáltalán nem árulnak, mindent online lehet olvasni.
- A könyvek túl sok helyet foglalnak el, unalmas lehetett így olvasni - mondta egy kisfiú, karja tele tetoválásokkal.
- Nekem pedig kedvenc szórakozásaim közé tartozott, amikor kiülhettem az udvarra, a hintaszékembe, s napozás közben olvasgathattam - mondtam egy sóhajtás kíséretében.
A gyerekek tovább nézelődtek.
- Látjátok, régen tollal, ceruzával írtak, radírral javították a hibákat, vagy kifestővel. Később, pedig írógéppel, nyomtatott betűkkel írtak az emberek.
Mindez már a múlté.
Az egyik gyerek odaült, hogy az írógépet kipróbálja, de nem sok örömöt talált benne.
- Olyan erősen kell lenyomni, ez fárasztó!
A másik szobában régen használt műszaki cikkeket lehetett látni.
- Évtizedekkel ezelőtt magnókazettákat hallgattak a gyerekek. Később jött a CD és DVD lejátszó.
- Ugyan, sokkal jobb, hogy bárki, bármit letölthet ingyen a Netről - vágott a szavamba egy szeplős kislány.
Egy fényképezőgépet is kipróbálhattak a nebulók.
- Nem facebookon osztották meg képeiket az emberek, hanem fényképeztek. Látjátok ezt a nagy albumot? Összejöttek a családtagok, körbeülték az asztalt, s együtt nézegették a képeket.
- Hogyan leveleztek egymással az emberek? - kérdezte egy copfos kislány.
- A leveleket a postás hozta, mindig nagy esemény volt az érkezése, izgatottan vártuk. Itt van egy táska, amiben a sok-sok levelet kihozta.
- Csigaposta - gúnyolódott egy kisfiú.
Tovább mutogattam kincseimet, de éreztem, nem igazán értenek meg. Egyre nehezebben tudom átadni mindazt, ami nekem akkoriban az életemet jelentette. Elszomorodtam, lassan a mi generációnkkal kihal a régi értékek iránti érdeklődés? Könnyek szöktek a szemembe.
Ekkor egy kis kéz simult a kezembe.
- Zsóka néni, szeretnék egy kicsit olvasgatni azokból a nagy könyvekből. Szabad?
- Persze, édesem, csak bátran. Majd visszakísérlek az iskolába, hiszen itt van közel.
A többiek már gyorsan szedelőzködtek, de nem bántam. Itt van egy kis élet, aki még tudja élvezni a régmúlt értékeit, s talán nem ő az egyetlen. Jönnek még kis vendégek, s csak remélni tudom, nem engedik, hogy a múlt örökségei elsüllyedjenek az elmúlás porában.
Árvay Mária
