Van az úgy néha
Van az úgy néha, hogy gyötör a bánat,
árnyak festik szürkére a falat,
ágyadban fájdalom sírdogál,
égő lázad enyhülésre vár.
Van az úgy néha, hogy elvész a remény,
nem érzed magad Isten tenyerén,
bármerre fordulsz, mindenhol gátak,
nincs foganatja semmilyen fohásznak.
Van az úgy néha, hogy azt hiszed,
az élet számodra elveszett,
ha még lehet, anyádat hívod,
ölébe zokogod bánatod.
Van az úgy néha, hogy egy szál virág,
egy kedves mosoly, egy simítás,
segít elűzni rád ült kórságot,
több, mintha elmondasz száz miatyánkot.
2016
