Vár a pontokon
Te kedves hang, bánat helyett
kifejezem szívből jövő örömömet,
egészen eredményes győzelmet
arathattunk elrejtett hangszemcsék felett.
Miféle zeg-zug árok, s ösvény,
üldözött hangsorok, bújkáló körözvény,
kimondatlan szándékokon kell bugdácsolni,
újra, meg újra összetörni, felkelni, haladni.
Te vagy az első lélek,
kinek hangját szavak nélkül elértem,
csavartam örök dallamhengerre egészen,
ennek jól tudom, sosem lesz vége...
Egyik dallamod is hangszeremre helyeztem,
mindjárt titkon meg is örökítettem,
míly élvezet volt azon felzengeni,
hangsorod szótlanul néhányaknak közzé tenni.
Hálát adok, hogy kinyilváníthatlak,
hordozhatom áldatlanok által elfedett hangodat,
hangsorod hangjegyét hangszeremre illeszthetem,
ellenző kicsinyeseknek ének szótlan szólamával integetek.
Elfogadom, ha kinyilvánításod lesz hangszerem,
ha éneked mondatokkal fel nem érhetem,
ám nagyon remélem, más dalban szólalhat még hangom,
szórhatok még hallgatóknak szavakkal megélt hangsort.
Létedet lassan közelíteni nagy kegyelem,
s mind szilárdabb fegyelem,
azt is tudom, nem vagyok egyetlen,
kell legyen, ki téged még szívére emeljen.
Láthatatlan hangjegyek hangszerből peregnek,
engem érintetlenül hozzád vezetnek,
s néhány hangsorom kedves kívánságot küld neked,
hogy Isten fényes hangsora töltse el életedet!
2015. október 9.
