Várlak
Bár már hervadó fényei a tájnak,
Őszbe öltöztették a földeket,
A lét határán mindig egyre várlak,
Üzenve minden nappal teneked.
S hogy álmaink még nem fakultak széjjel,
Múló idők közt hervadt réteken,
Csak egy erő tette, fent isteni kézzel,
Hogy most veled vagyok és te velem.
Birtokában minden égi jelnek,
Ámulva nézünk a csodák felett,
Érezve mi kell a másik embernek,
A szeretet szívünkben így foglal helyet.
Új hajnalok emberei lettünk,
Hogy mit jelent ez nem tudhatjuk még,
Mindent megmutat mi élő a szerelmünk,
És áldva lesz, míg áld minket az ég...
