Várnak ránk
Arcán mosollyal tért vissza,
Egy régen elment lélek,
Hogy bár élsz még, ő tudja már,
Várnak már a fények.
Hangja békés volt és boldog,
Hogy végre újra láthat,
Csak nekünk fáj, hogy búcsút intesz,
Ennek a világnak.
Ne félj hát szenvedő lélek,
A lét és nemlét küszöbén,
tudom már, van hová menned,
Hisz mindenkinek jár a fény.
