Vasárnapi táplálék - Horror!
Elkészült!
A következő mondatok egyesekben komoly lelki zavarokat okozhatnak, ezért még időben felhívom a figyelmet a Del billentyű szakszerű használatára.
Szóval, elkészült.
Mármint a táplálék-horror.
De előtte menjünk át a teljes ebéd készítésen.
Kezdődött azzal, hogy amikor ÉÉN még kissrác voltam, azaz péntek este Ágnes Asszony átruccant Marcsellóba Tecsózni egyet, meglátta, hogy Újlakon, innen mondjuk úgy 5 km.-re egy háznál ki van írva, hogy zöldborsó, és cseresznye eladó.
Még éjszaka eldöntöttük a hétvégi menűt, és véletlenszerűen szerepelt benne kevéske kis zsenge, cukorborsó leveske, és egy cseresznyés trutymó is.
Minő véletlen?
Szombat reggel a kávé után az első útja Balatonújlakra vezetett.
A friss borsó leveske nálam úgy kezdődik, hogy kipirgálom a hüvelyeket.
Csönd legyen!
Nem azokat, hanem a borsó hüvelyeket!
Aztán a héját felteszem főzni, egy kevés vegetás vízben.
Ennek adok jó pár órát, minél többet forr, annál sűrűbb, finomabb lesz.
Közben elkészül maga a leves.
Kis vöröshangyát megdincölök, kevés zsíron, majd rádobom a borsót, és a felkarikázott ideji répát, gyökeret, és karalábét.
ÉÉN a csirkemájakról külön el szoktam tenni a szíveket, mert a rántott májnak nem feltétlen tartozékai, de Mirci cicától meg sajnálom.
Annál azért finomabb.
Szóval, ilyenkor még beleszórok a levesbe 10-15 db csirekszűt is.
Amikor a borsó már elkezd fonnyadni, bestaubolom.
Ezzel is hagyom még pár percig, majd felöntöm a borsóhéj főzőlevével.
Kicsit utána fűszerezem, kevés sóval, és cukorral, és elkezdem forralni.
Eközben a héjakat egy sűrű szitán, szűrőn, vagy, gyolcson a leves fölött átpasszírozom.
Ebből fizikailag nem sok minden jön ki, csak a héjjak zöld sűreje, ami talán csak egy teáskanálnyi pép.
Ez viszont olyan ízt kölcsönöz a leveskének, hogy olyat még nem ettetek.
Sajnos, ilyen leveskét csak így csúcs szezonban lehet készíteni.
Ettől lesz más, mint az év során bármikor máskor készített zöldborsó leveske.
És nem maradt el a zsíros nokedli sem, mint levesbetét.
Ez úgy készül, hogy egy bögrébe beleteszek kb. 10 dkg lisztet, egy tojást, és egy diónyi disznózsírt, némi só társaságában.
Ezt kikeverem nokedli állagúra, ha kell kis vízzel higítom, és mókás kanállal beleszaggatom a lobogó, forró leveskébe.
Ezután már csak kicsit pihentetni kell a lét főzés nélkül, és fogyasztható is.
Mit mondjak?
Nem volt ehetetlen.
Aztán befigyelt a második fogás, ami már egy saját fejlesztés.
A dolognak még nincs neve, talán csak Horváth féle rakott krumpli lehetne.
Először egy fél kiló darált röfi husit hagymán megfuttatok, és erősen fűszerezem.
Speciel most a Bernhart Józsitól kapott fűszerkeverékkel, amit még tavasszal hozott Birminghamból, amikor nálam járt látogatóban.
Ez egy kicsit csípős, igen pikáns, édeskés, sós fűszerkeverék.
Ez adja meg az alaphangot, tehát mindenki olyanra fűszerezi, amilyen a szája íze, vagy amilyen fűszereket talál otthon.
Ha ez kész, kezdetét veszi az összeállítás.
Kivajazunk egy tepsit, vagy egy jénait.
Ebbe belereszelünk a durva reszelőn legalább egy félkiló nyers krumplit, hogy ujjnyi vastagon ellepje az edény alját.
Ez jelen esetben természetesen újkrumpli volt.
Megsózzuk, és rá teszünk egy nagy fej vörös hangyát, félfőre vágva.
Erre kerül a darálthús, majd még egy fej szeletelt hangya.
Az egészet nyakon öntjük egy pohár tejföllel, amibe belekevertünk két egész tojást, és kicsit megsóztuk, fűszereztük hasonlóan, mint a husit.
Az egészet befedjük még egy legalább fél kiló reszelt brugóval.
Ez minden képpen takarja be a teljes felületet.
Erre rákenünk még egy pohár tejfölt, és rászórunk 10 dkg reszelt sajtot.
A sajt minél fűszeresebb, annál nagyobb lesz az íz kavalkád.
Az egészet lefedjük alufóliával, és betoljuk a sütőbe.
200°-on kb. 40 percig sütjük, majd levesszük a fóliát, és rápirítjuk a sajtot, 10-15 perc alatt.
A tálalásnál vigyázzunk, mert még baromi forró, tehát egy darabig csak szaglászni szabad, és csak ha már kijjebb hűlt, akkor érdemes felzabálni az egészet, együltő helyünkben.
És végre elérkeztünk a táplálék-horrorhoz!
Ez volt a narancsízű meglepetés.
Ági a múlt hétvégén Domonyvölgyben volt, a C B Á szülinapi buliján.
Ott kísérgette a francia vendégeket, amikor arra járt egy pincnök, egy tálca édességgel.
Azonnal lecsapott rá, és kipróbálta az újdonságot.
Aztán még egy órán át üldözték a kollégájával a főpincebogarat, hogy mi volt ez a finomság.
És akkor most hulljon le a lepel az étek nevéről:
TEJLEPÉNY.
Akinek ez nem mond semmit, annak ugyan akkora katarzis lesz, amikor megkóstolja, mint nekem volt.
Az egész úgy kezdődik, hogy 1 liter tejbe belekeverünk egy-két ezt-azt,és betoljuk a sütőbe.
Ne higgyétek azt, hogy olyan ördöngős.
Majd az expozém végén ott lesz a recept is.
Szóval ezt a híg tejes löttyöt betesszük a forró sütőbe, és lassan átsütjük.
Akkor van kész, ha a tepsivel közvetlenül érintkező felület megszikkad, és a süti közepe olyan, mint egy jófajta puding.
A puding próbája, mint tudjuk az evés.
Mi még melegen neki estünk, nem is hiába.
Hihetetlen élményt szerezve ezzel magunknak.
Ha kihűl, kicsit könnyebben fogyasztható, egyrészt mert a forró kenőcs nem tapad a szájpadlásodra, és nem égeti azt halálra, Másrészt meg a puding megkeményedik annyira, hogy meg lehet kenni kis házi barack lekivel.
Abbahagyhatatlan édesség.
Mi ketten elpusztítottunk egy egész tepsivel.
És akkor a hivatalos recept, amitől mi sem tértünk el, jottányit se:
Tejlepény
Hozzávalók: 1 liter tej, 20 dkg liszt, 10 dkg cukor, 3 tojás, 2 csomag
vaníliás cukor.
Elkészítése: Az összes hozzávalóból csomómentes tésztát keverünk, egészen
híg, leves állag lesz. Kivajazott kisebb tepsibe öntjük. Előmelegített 200°-os sütőben 40 perc alatt megsütjük. Még melegen kissé lötyögős az
állaga, de amikor kihűl, akkor puding állagúra keményedik. A tetejét
porcukorral megszórjuk, vagy lekvárral fogyasztjuk.
Üresen is megállja a helyét.
Jó étvágyat!
A cseresznyés dzsuva már el sem készült, inkább nyers gyümölcsként fogyasztottuk az alapanyagot.
Szerintetek?
Kajakóma?
Nanááá!
