Veled
Egy pillanat csupán,
és hozzád font a végzet.
Nem kértem,
léptünk közös útra tévedt.
Testem, lelkem pőrére vetve,
rajongva ajánlottam neked.
Cserébe akartam
lelkem oltalmazó kezed.
hulló csillagom,
Ott álltam új utamon.
Összetörve, meggyötörve,
vakon.
Gyermekként vártam
az oltalmadat.
Minden sejtem sikoltott.
Légy társam az utamon!
Talmi kifogásod éget:
"Mást rendelt az élet."
Kifosztva,
vágyaim szemétre dobva,
szerelmem gyémántja
föld mélyébe hull.
Didergő szívvel élek.
Morzsákat nem kérek!
2010
