Vers a versírásról
Itt ülök én egymagamban,
egy gondolat az agyamban,
hogy nevessek vagy sírjak,
netalán egy verset írjak?
Igen, az utóbbit teszem,
s egy papírlapot előveszek.
De miről szóljon a vers?
Minden téma olyan nyers!
Egyszer megszáll az ihlet,
itt-ott néhány téma, ötlet.
Mindegyik egy néma képlet,
mely néha szívedbe léphet.
Látom, már dolgozik a toll,
csak nézem, némán hallgatom,
miként írja le a papíron,
hogy ki voltam és ki vagyok.
Vers vagyok és szálló dallam,
belőlem él a gyarló tollam,
kinek én szép életet adtam,
tőle én csak ítéletet kaptam!
A versírás nehéz dolog,
a végére már elfáradok.
Kiszárad, és megáll a toll,
azt mondja, hogy vége és pont.
