Vésztörténetek
1.
Éhesen habzik a mély tenger szája,
Ring rajta egy kicsiny gőzhajó.
Rumgőzös hangon kiált kapitánya:
"Csak előre! Teljes gőzzel! Hahó!"
Jön az első tiszt, s melléje áll,
Így szól: "Uram! Jobb, ha visszafordulunk!
Vihar jön és hogyha most nem vigyázunk,
Olyat kapunk, attól koldulunk!"
A kapitány káromkodva felmordul,
Félig telt üveggel integet:
"Vigyétek el innen a kazánházba!
Vigyétek a hazug tisztemet!
Hiába jajgat, sír a matróz nép is,
Hajónk a tengernek jó falat;
Elmerül és szava az első tisztnek
Pusztába kiáltott szó maradt.
2.
Lassan megy egy vonat; Döcög a sínen,
Sok nyitott ablak hoz levegőt,
Az utasok mind ingujjra vetkőztek,
Élvezik a napos nyáridőt.
Kalauz jön és a jegyeket kéri,
Kedélye morcos és nem vidám;
Sejti, hogy valami rossz fog történni,
Magában fúj: "Ez nem az én hibám!"
Megy, s odaszól a mozdonyvezetőnek: "Misi! Most ne adjál gázt neki!
Öreg már a szekerünk; Ezt a forró sínt könnyedén elrepesztheti!"
Társa szólt: "Ne félj, csak örülj a nyárnak!
Lásd, mily kék itt az ég!
Ha valahol füstszag terjeng a légben,
Kezem alatt a munka ég!"
Egy riadt idős hölgy szalad ordítva: "A vonat rég nem sínen halad!"
Igaz lett; Fájdalmas szava a hölgynek
Pusztába kiáltott szó maradt.
3.
Hadat üzentek a kultúrának;
Már nem ember zenél! Üvölt a gép!
Aki vagy búsan, vagy vidáman játszott,
Sarokba dobhatja nyűtt hangszerét.
Ész nélkül rohannak a drogos télbe!
Nyolc fecske sem csinál nyarat,
A sok intő beszéd mind-mind hiába!
Pusztába kiáltott szó marad!
(2012. Márc. 1..)