Vidéki esküvő Szepetneken
Barátom, nevezzük ezentúl Péternek, csak a hűség kedvért, elmesélte, hogy náluk vidéken az eskem-beskem mindig kedden kezdődik, és pont egy hétig tart.
Ki is vettem egyhét szabit,és le is utaztam a Nagykanizsától mintegy 10 km-re elterülő festői szépségű Szepetnekre.
És lőn!
Kedden reggel kimentünk, és bejártuk az ifjú pár, a násznép, és a potyázók számára kijelölt területet.
Hihetetlen mennyiségű kocsma akadályozta utunkat.
Konkrétan, a faluban található mind a három.
De bejártunk ungot, berget, a tanácsházától, a templomon keresztül a lányos ház 1200 négyszögölös telkéig, ahol lesznek majd felállítva a sátrak.
Ezek után a telket kitakarítottuk, a fűnek becézett félméteres gazt egy fűgyalu segedelmével 4 cm-esre alakítottuk.
Mindezen műveletek közben nem elég sokszor kellett koccintani, az ifjú párra, a ház gazdáira, a dolgozó népre, a pártra, és bármire, ami éppen eszünkbe jutott.
Berúgtunk.
Szerda reggel 6-kor riadó, hiszen messze még az este, és addig sok dolgunk van, és illik kicsit jobban berúgni is.
Először elmentünk azokhoz az asszonyokhoz, akik a főzést vállalták.
Le kellett ellenőrizni, a készülő sütiket, tortákat.
Ezt meg kellett ejteni még reggel, mert később már teljesen mindegy milyen ízük volt, csak alkohol ízük legyen.
Ebéd után kiszállítottuk a nagy sátor darabjait a telekre.
Tettük ezt kocsival, amit a nagykanizsai laktanyától kértünk kölcsön, a sátorral együtt.
Valamint tettük ezt biciklivel, és gyalog is, mit honnan kellett beszerezni.
Estére megint berúgtunk.
Ezt az állapotot a dokik már 1 keresztes alkoholizmusként aposztrofálták.
Csütörtök.
Keljen fel a jó édes...
Azért csak fölkeltünk.
Már csak azért a deci törkölyért is, amit a reggeli tojásrántotta elfogyasztása után kaptunk.
Aztán nyomás a placcra, dolgozni.
A sátrak összeszerelése nem okozott gondot, hiszen még alig egy éve szereltünk le.
Gyakorlott mozdulatokkal illesztettük össze a sátorrudakat, terítettük rá, és varrtuk össze a ponyvákat, és árkoltuk körbe a 4 sátrat, amit egy zárt négyszögben állítottunk föl, úgy, hogy átellenben két sarkán nyitva hagytuk a terepet, hogy ott lehessen megközelíteni, és elhagyni a területet.
Hátrébb ástunk 10 db 1 köbméteres gödröt, és a helyi fatelepről hoztunk 10 db szivecskés ablakú fa budit.
Hééé! Nem bódét!
Hanem igazi potyogtatós budit.
Akkoriban még nem létezett a remekbeszabott Toy-toy hordozható szaroda.
Estére az iszonyú fáradtságtól alig találtunk ki a kocsmába.
vissza meg már úgy vittek minket, taigával.
Két keresztes zárás.
Érdekes, még nem aggódott senki az egészségi állapotunk miatt.
Pénteken már zajosodott a mulatság.
Hajnalban megjelentek az érintettek, és hozták magukkal a bográcsos készségüket, sőt, még a hűtőszekrényeiket is.
A jeges macikat betáraztuk az egyik, műszakinak kikiáltott sátorba, a zenészek cuccosa, és az egyéb technikai felszerelések közé.
Megérkeztek az asztalok, és a padok is.
Ebédre szépen be is rendeztük a területet, és a köztes területet, azaz a táncparkettet, fel is lampionoztuk.
Annyit dolgoztunk, hogy nem hogy be tudtunk volna rúgni, de még inni is elfelejtettünk.
Na azért ezt a csorbát délután derekasan kiköszörültük, amikor megérkezett a tánci-tánci zenekar, és kicsit be kellett lőni a hangosítást is.
Az asszonyok már közben elkészültek a kaja kínálat 95%-ával, és be is tárazták azokat a hűtősoron.
Három keresztes berúgás, ami már némely külsősnek aggodalomra adott okot, de megnyugtattuk Őket, hogy még minden rendben van, állandó orvosi felügyelet alatt állunk.
Azt nem mondtuk el Nekik, hogy a doki azt mondta, hogy elértük az idült alkoholista állapotot, és most már elég csak rátölteni, mnem kell annyit nyakalni.
Szombat.
Eljött a nagy nap.
Az asszonyok már csak a frissen sülteket készítik, bent a házban, és szabad tűzön egyaránt.
Megérkezett a hivatásos násznagy is.
Háromnegyed 12-kor gyülekezünk a Tanácsháza előtt, ahol a házasságkötő terem is lakik.
Délben rövid Én az enyém, Te a tiéd, ásó, kapa, nagyharang, ...
Ezt a részt meghagyom a Mérinek, ehhez Ő sokkal jobban ért.
Fél egykor átözönlöttünk a templomhoz, ahol Atya elvtárs megtartotta szokásos szómenését, amitől a násznép kötelezően elpityeredett.
Ezt a részt majd megint követeljétek a Méritől, az előbb említett okok miatt.
A templom után már nem volt megállás a lejtőn.
Merthogy a templom a dombon áll, a buli meg a ölgyben álló háznál volt megrendezve.
Nem akarok nagyot mondani, de valóban a falu apraja nagyja ott volt.
Ezt képzeld el úgy, hogy mintegy 300 főre számoltunk az esküvőn, persze ebbe benne voltak a távoli rokonok is, akik nem azért távoliak, mert talán negyvenheted uncsitesók, hanem azért, mert akár 500 km-ről is érkeztek, de Szepetnek lakossága akkoriban talán még a 400 főt sem érte el.
És hogy nagy elődeimet is idézzem, volt ott eszek is, meg iszok is, meg iszok is, meg iszok is, meg iszok is, és még a dínók is dánok voltak.
Vasárnap reggelig folyt a mulatkázás, de addigra már a zenekar is kicsit le volt lakva, meg a násznép is megfogyatkozott.
Na nem haza mentek, hanem hátra mentek a kertbe, és csak úgy lehúnytak a fűben.
Mondjuk úgy 6 óra körül valamelyik lelkes, és még nem aktív alkesz megpróbált egy vonatozást is elindítani, de már a vonat sípja sem szólt rendesen.
11 óra körül elkezdtek felriadni az emberek, merthogy iszonyúan sütött már a nap, és irgalmatlanul izzadtak kint a fűben.
Némi sorban állásos tisztálkodás után, nem fogjátok kitalálni, hogy mi történt.
Megebédeltünk.
Aztán jött egy kis kaja kóma, majd indult az after parti.
Ez idő tájt már nem csak mi nem józanodtunk ki.
Szerencsére éjfélre már mindenki elhúzott haza, és elkezdődött a kijózanodás undorító folyamata.
Hétfő reggel még mindig 6-kor kellett kelni, hiszen még el is kellett takarítani magunk után a szemetet.
Elkezdtek jönni az emberek, hogy elvigyék az alkalomra idehordott javaikat.
Délután elbontottuk a sátrakat is, és estére vissza is vittük a lakatnyába.
Haza felé, Hát nem megállt az a hülye ló a kocsma előtt?
De igen.
Megállt.
Mi meg úgy gondoltuk, hogy ilyen hirtelen nem lehet megszabadulni az alkoholizmustól.
Kedden a reggeli kelés után még össze gereblyéztük a kertet, vissza vittük a reterátokat, a szemetet eltemettük a szagosított gödrökben, majd az egészet elfödtük jótékony földdel.
Aztán még délután megünnepeltük, hogy ilyen jól sikeredett az akció, és persze azt is, hogy még mindig nem mi voltunk soron, és mesmeg jól berúgtunk.
Azt mondjátok, hogy alkoholizmusban szenvedek?
Szenved a rosseb!
ÉÉN élvezem minden percét!
