Vigasztaló
(Édesanyámnak.)
Hogy számomra mindig,
Nappal is éjjel van,
Azért sírsz, jó anyám
Olyan fájdalmasan?
Én vagyok a vesztes
S mégis tiéd a bú,
Kettőnk közül nem én,
Te vagy a szomorú?
Ne sírj, ne búslakodj!
Nézd, én vidám vagyok.
Nem is hiszed anyám,
Örömim mily nagyok.
Felhő és szivárvány:
Nékem csak sejtelem,
És a látó világ
Nem törődik velem.
De szívemen mindez
Sebet éppen nem szúr;
Tudom: Szeret engem,
És el nem hágy az úr.
Az én lelkem gazdag,
Tele színes dallal
Amiket a boldog,
Látó ember nem hall.
Bánom is én: Milyen
Körülöttem a táj,
Ha vidám vagy, anyám:
Nékem semmi se fáj!
