Vihar előtt
Fellegektől vemhes volt az ég,
Néhány csepp már pattogva esett,
S a szomjazó mezők esdőn,
Sóhajtva kértek még.
Riadt madársereg röppent,
Ahogy megdörrent az ég,
S fénylő méhe repedve
Villám hullt felénk.
Vajúdott a vihar, s egy
Végső, nagy sikolyban
Dörgés remegtette meg a földeket.
Aztán csend lett és esett.
