Visegrádon jártam
Kedves Mindenki!
Hol volt, hol nem volt ... valamikor nem is oly régen - úgy öt évvel
ezelőtt - lezajlott egy sikeres nemzetközi siketvak rendezvény Sopronban.
Aztán teltek múltak az évek és a Siketvakok Országos Egyesületében
formálódott a gondolat: fennállásunk 20. éves jubileumát egy újabb sok
nemzetiségű programmal kellene megünnepelni. Az Európai Siketvakok Uniója
tavaly a bulgáriai Plovdivban tartotta tisztújító közgyűlését. A nyitóesten
nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a hazaiak nevében meghívhattam a
nemzetközi szervezeteket, tagjait az idei rendezvényünkre. Sok nagyobb és
apróbb mozzanat után következett el a "SIKETVAKOK 15. EURÓPAI REHABILITÁCIÓS
ÉS KULTURÁLIS HETE" program a magyarországi VISEGRÁD-on és környékén,
időszámításunk 2014. évében, AUGUSZTUS 25-e és 31-e között.
* Visegrád
A 16. században Hoefnagel szerint Visegrád (németül Plintenburg,
szlovákul: Vyšehrad) város Pest megyében, a Szentendrei járásban.
Magyarország
egyik legkisebb, de egyik legrégibb városa. Népszerű kirándulóhely,
régészeti
jelentősége kiemelkedő. A Dunakanyarban, a Duna folyam
jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez
tartozó hegyek koszorújában. A Várhegy 328 m magas. (A Budapest-Visegrád
távolság a 11-es főúton 42 km.
* Egy kis történelem
A rómaiaknak 14 őrtoronnyal védett katonai tábora volt a Sibrik-dombon a 4.
században, Pone Navata. Ezután rövid ideig a kvádok lakták. A 6. - 9.
században
a város területén megtelepedtek az avarok és a szlávok.
Szent István a Sibrik-dombon lévő erődben hozta létre első vármegyéje
várispánságát (a várat
1009-ben említi először írott forrás); a tatárjárás után indult meg a
várrendszer kiépítése, a Várhegyen álló Fellegvár a völgyzáró várfalakkal,
valamint a hatszög alaprajzú lakótoronnyal, az Alsóvárral (a
Salamon-toronnyal,
amely a közhiedelemmel ellentétben sohasem volt Salamon Árpád-házi király
börtöne). A vár és a körülötte kialakult település az Anjou királyok,
Luxemburgi
Zsigmond majd I. Mátyás uralkodása idején élte fénykorát. 1323 és 1408
között e
város volt a magyar királyok hivatalos székhelye.
Itt volt 1335-ben a nevezetes visegrádi királytalálkozó. Károly Róbert
magyar
király, János cseh király és III. Kázmér lengyel király mellett számos másik
hatalom képviseltette magát. A lengyel király
itt mondott le végleg Sziléziáról a Német-római Birodalom javára. Visegrádon
a
három király szövetséget kötött. Megállapodtak, hogy közösen lépnek fel Bécs
árumegállító joga ellen, kereskedőik részére a bécsi vám kikerülését
rendelik
el.
Mátyás uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai
reneszánsz
egyik központja volt.
Amikor a török megszállás következtében az ország három részre szakadt,
Visegrád
elvesztette politikai jelentőségét.
Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország vezető
politikusai itteni találkozásuk alkalmával írták alá a Visegrádi
Együttműködés
alapító nyilatkozatát.
A település állandó lakosainak száma régóta stagnál: 1910-ben 1506, 1990-ben
1781, míg 2001-ben 1657 volt. Városi rangot 2000-ben kapott.
* Augusztus 25., Hétfő Egy kis kalandos érkezés
Mivel több mint két évtizedig két hetente tömeg közlekedtünk a Szentendre
szigetre illetve sokszor közlekedtünk egészen Esztergomig - nem fogadtuk el
az egyesület és a Visegrád szálloda összefogásával szervezett busz
lehetőséget, hanem a Volán 13:35-ös esztergomi járatára váltottunk jegyet
személyenként kemény 75 forintért. Kényelmesen elhelyezkedtünk a csuklós
busz forgó utáni első kettős ülésére és két bőröndünk is senkit sem
zavartatva
a lábaink előtt feküdt. Mindjárt két ismerős útitárs is akadt: Dorka, az
egyesület főtitkára, valamint Mirkka, a finn egyesület vezetőjét segítő
tolmács. Itt tudtuk meg, hogy Seppot, a finnek vezetőjét helikopterrel
Visegrádról a budapesti Honvéd kórházba szállították. Állapota műtéti
beavatkozást nem igényelt, átküldték Esztergomba. Egy kicsit előre szaladva
az időben: a sátor bontást követő napon ő is hazakerült és a második napon
már váltottunk e-mailt Seppoval, jól van.
Visszakanyarodva odautazásunkra - gyorsan elszállt az alig több mint egy
órás menetidő. Áthaladtunk a visegrádi déli kapun és készenlétbe
helyezkedtünk a leszálláshoz. Sajnos az utas tájékoztatás nem működőt,
ismerősnek tűnt a hely a látóknak, "Nyomjátok a jelzőt!" - hangzott a
biztatás ... Le is szálltunk, be is zárult az ajtó mögöttünk a busz ajtaja,
de nem hallottam a minket várók ismerős hangjait ... Basszus! Előbb
szálltunk le ...
Hívtuk Eszter mobilján a minket fogadni szándékozó Vikit, de "A szám nem
kapcsolható."
szöveg volt hallható. Tanulmányoztuk a megállóban kifüggesztett menetrendet
és alig 50 perces várakozásra rendezkedtünk be. Csörgött a telefon: "Ne
mozduljatok, jövök!" hangzott Viki hangja.
Mint utólag kiderült: Dorka észlelve, hogy rossz helyen szálltunk le, hívta
Vikit, intézkedjen. Meg is jött a felmentő sereg egy kis busz formájában.
Nem is hagyta ki mentő angyalunk - "Bezzeg Miklósom, neked külön busz
kellett,mert nem volt jó az egyesületi?" Becihelődtünk az utastérbe, Viki is
térült fordult míg hogy hogy nem a busz induláskor az ölembe pottyant ...
"Na de Viki, még ilyet! A nejem előtt ülsz az ölembe?!" kiáltottam fel
némileg meglepetten. Pár perccel később a Honti Hotelnél voltunk és az éppen
érkező, a magyar résztvevők nagy részét szállító busz utasait megelőzve
elfoglaltuk földszinti szobánkat. Eszterem számára keserves lett volna a
lépcsőzés, ha ez előrelátó gondoskodó figyelmesség volt valaki vagy valakik
részéről - köszönet érte!
* A szállás
Csendes, pihentető környezetben osztrák stílusban épült szálloda a Apát-kúti
patak partján található. 3 szintes épületében 23 szoba van. A mi kétágyas
szobánkba belépve balra helyezkedett el a zuhanyzó tálcás, WC-vel és
mosdóval berendezett fürdőszoba. Ide belépve és az óramutató járásával
megegyezően körbe tekintve:baloldalt rögtön az ajtófélfánál a falom
hajszárító, konnektor a borotválkozáshoz. Az ajtóra merőlegesen mosdó,
felette tükrös polc. A sarokig zuhanyzó körbe függönyözve műanyag lepellel.
A mosdó és a zuhanyzó között a falon folyékony szappan adagoló. Derék
magasságban keverő csap, ugyan olyan mint a mosdónál, a zuhanyrózsa
fejmagasság felett rögzíthető vagy rugalmasan mozgatható. A fürdőszoba
ajtóval szembeni fal másik felét a WC foglalja el. Mellette a falon a
toalett papír tartó és végül a törölköző tartók hasznosítják a maradék
falfelületet. A fürdőszobával szemben egy kétszárnyú szekrény akasztós és
polcos részekből állt. A szoba területére lépve a következőket láthatjuk: a
bal oldali falra helyezve egy dupla ágy, melynek fürdőszoba felőli oldalán
fiókos szekrény asztali lámpával, másik oldalán álló lámpa és két bukóablak
volt. A jobb oldali falon az ablaktól kezdve egy szoba közepébe néző
laptévé, íróasztal forgószékkel, két fióknyi szélességű asztal, majd bőrönd
tartó bútor, alatta hűtőszekrény, zárta a sort. Sajnos a hűtő nem akart
működni reklamálásunk ellenére és az internetes ismertetőben emlegetett
telefont sem leltem meg. Amúgy a tisztaság kifogástalan volt.
* Az első vacsora előtt, alatt és után
Némileg kipihenve az utazás fáradalmait egy kis felfedező sétára indultunk.
Elhaladva a nagy testvér vagyis a Visegrád Hotel előtt - itt kerültek
elszállásolásra a külföldi résztvevők - találtunk egy kis cukrászdát. Két
gombóc fagyira mind a ketten beneveztünk, én mégy egy nyolcas erősségű kávét
ittam, nos lelki állapotom is kiválóra hangolódott. A kávé erősség
osztályozásáról csak annyit jegyeznék meg, hogy a 10 fokozatú skála szerinti
9-est egyszer ittam Esztergomban, én magamnak is néhányszor sikerült a
nyolcas fokozat. Bekukkantottunk a római katolikus templomba, de éppen 6 óra
lévén isten tisztelet zajlott. Többen összeverődve a 11-es főúttal
párhuzamos főutcán sétáltunk, míg a szálláshelyünk mögé nem kerültünk. Itt
engedélyt kértünk a magán területen való áthaladásra, jutottunk a Honti
hotel területére. Közben átkeltünk az Apát-kúti patakon és a wellness részen
átsétálva jutottunk a szobánkba.
Fél hétre átsétáltunk a Visegrád szálló oldalában lévő Sirály étterembe.
Letelepedtünk egy 6 személyes asztalhoz, csatlakozott hozzánk Papa Marika és
Lenkai Viki, majd Gangl Tmmy és András. Ezen a héten sokszor étkeztünk ebben
a felállásban. Tommy a vendéglátók nevében üdvözölte a rehabilitációs és
kulturális hét résztvevőit. A tolmácsok számára sokrétű feladat volt
megoldani, hogy mindenkihez eljusson a mondani való. Nem csak a magyar élő
beszédet kellett angolra, jelnyelvre átfordítani, de sokunk érintés útján
jut információhoz. Például van akinek a tenyerébe nyomtatott nagy betűket ír
a tolmácsa, van akinek a kézfejének különböző pontjait megérintve
továbbítják a jelsorozatot. Könyvtárnyi irodalom olvasható a siketvakok
körében használt információ átadási megoldásokról.
A vacsora aperitif-el indult és ezen az estén nagyon sokára fejeződött be,
nagyjából 3 fél tíz felé kapta meg mindenki a desszertjét. Párommal fáradtak
lévén a bárpulthoz léptünk. Megkérdeztük, hogy fizethetünk-e az
elfogyasztott italainkért: igenlő válasz után rendeztük fogyasztásunkat, de
másnapra kiderült - nem kellett volna. Az asztalunknál felszolgáló pincér is
elkérte egyik gavallér társunktól, kellett egy kis utánjárás a dolgok
rendezéséhez ...
Utazásunk úgy vált lehetővé, hogy sógornőm vállalta anyósom gondozását
távollétünk első felében, míg a második felében fiúnk költözött vissza a
szülői házba felügyelni nagymamáját. Számunkra pedig estéről estére záró
tevékenység volt hazatelefonálni, hogy minden rendben történik-e. Nekünk is,
az otthoniaknak is rendben zárult az első nap.
* Augusztus 26., kedd
* A mindennapi reggelink
Fél nyolc előtt léptünk a terembe, de most is, többi napon is akadtak
sokan, akik a hivatalosan nyolctól tízig tartó lehetőséget jóval előbb
vették igénybe. Az étrend a következőképpen állt össze: narancslé, két
maroknyi zabpelyhet két deci tejjel leöntve, teljes kiőrlésű kenyér vagy
zsemle felvágottal, paradicsommal, paprikával, kemény tojás, omlett, főtt
virsli mustárral végül két ibrik kávé. Ezeket elfogyasztva nap mint nap jól
viseltem a sok mozgással járó délelőtti programokat.
* Királyi Palota megtekintése idegenvezetéssel
A több mint 160 résztvevőt két csoportra osztották a szervezők: a társaság
egyik fele a Fellegvárba ment busszal, a másik fele gyalogosan indult a
palotához. Az utóbbi csoporthoz tartoztunk, de egy norvég sorstárssal és
kísérőjével együtt busszal tehettük meg a távolságot a mozgás
nehézségekre tekintettel. Bár később eredtünk a sétálók nyomába, előbb
értünk a helyszínre és a lábon járók megérkezéséig udvariasan leültettek egy
kisebb tanácskozó teremben. Konczné Szőke Éva kalauzolt minket és három
helyszínem tartott élvezetes előadást. Először a Kőtárban, majd a Herkules
kútnál, majd a konyhában hallgattuk a sok történeti érdekességgel
teletűzdelt mondanivalóját. Néhány momentum: A palota története akkor
kezdődött, amikor 1323-ban Károly Róbert a királyi
udvart Visegrádra helyezte, ekkor kezdett építkezni a városban. Az
épületegyüttes első említése meglehetősen rossz emlékű: a Képes Krónika
szerint
Zách Felicián itt támadt rá a királyi családra. Károly Róbert idején csak
néhány
lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna rendezésére alkalmas
teret,
ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt.
Zsigmond uralkodása idején Főbejáratként a kaputorony szolgált, amivel
pontosan szemben volt az új egyhajós
palotakápolna bejárata. Az elrendezés módosításával több udvar és kert jött
létre. Ezek közül a legjelentősebb a fogadóudvar és az ÉK-i palotán belül
kialakított díszudvar volt. Az épületegyüttes ÉK-i részén volt a palota
központja. Itt, egy háromemeletes négyzet alaprajzú épületben alakították ki
a
királyi és királynéi lakosztályokat. Az alsó szinten lakott a személyzet, a
felső két szinten pedig a király és a királynő nyári és téli szállása volt.
E
mellé a palotarész Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyező
nagyságú gyümölcsöskertet alakítatott ki, aminek közepén vízvezetékkel
táplált
csorgókút volt.
A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások
és
díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak
Hunyadi
Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A
késő
gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először
megjelent a
reneszánsz építő- és szobrászművészet is. .
Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei
szerint. A
szobrok, szökőkutak Giovanni Dalmata a szobrászműhelyében készültek. Az ő
nevéhez köthető a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A
kutat Mátyás címerei díszítik, és a gyermek Herkules valószínűleg a
hadvezér
király törvénytelen fiára, Corvin Jánosra utal. Körülötte a Zsigmond-kori
díszudvart átépítve, annak első szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki.
A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét,
ezért olvasható a sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi
leveleiben,
hogy a földi paradicsomból ír.
* Mesterségek Udvarának megtekintése a Palotaházban
Átsétáltunk a parkoló melletti nagy épülethez és ebéd előtti programként
körbesétáltunk a reneszánsz korabeli hagyományos foglalkozásokat bemutató
részen. Szakértő kezek gyakorlatban mutatják be a különböző tradicionális
mesterségeket. A mesterek aktív részvételre invitálják a látogatókat. Az
udvarban kőfaragó műhely, kovácsműhely, keramikus műhelyt, valamint
papírmerítő műhely tekinthető meg.
* Étkek háza
Különleges belső kialakítású kétszintes, látványkonyhás étteremben
ebédeltünk ezen a napon, ahol tradicionális magyar ételekkel, tűzparázson
sült húsokkal, különböző lepényekkel és házi süteményekkel várják az ide
látogatókat. Számunkra palóc leves, bolognai spagettit szervíroztak az előző
este megismert pincér csapat. Vezetőjűk magyarul és angolul ismertette a
terítékre kerülő fogásokat. Jelezte, hogy örömmel eleget tesznek a repetázni
vágyók kéréseinek. Sokan az ebéd után éltek a lehetőséggel és megkóstolták a
kézműves fagylaltkészítő finom nyalnivalóit. Néhányan busszal, többiek
gyalog mentek vissza a hotelekhez. A délutáni program kezdetéig lehetőségem
volt egy kis szundira. Eszterem mobilja nem akarta az igazságot, keresni
kellett telefonálási lehetőséget. A Honti recepcióján nem tudtak segíteni, a
Visegrád Hotelban kezünkbe nyomtak egy vezeték nélküli telefont és a
szálloda előterében félrehúzódva le tudtuk bonyolítani a 3 beszélgetést.
Mikor kérdeztük, hogy mivel tartozunk - mosolyogva válaszolták: "Semmivel."
* Európai Siketvak Unió (EDbU) jubileumi ünnepsége
Az étteremben gyülekeztünk 4 órakor. Először Gangl Tamás lépett a
mikrofonhoz, aki EDbU vezetőségi tag is a magyar egyesület elnöki posztja
mellett. Köszöntője néhány szavasra rövidült egy technikai probléma
elhárítása miatt. Az elhangzó szövegek angol nyelvű írott formában való
kiírása valamiért elakadt. Szerencsére megoldódott a tolmácsok számára
szükséges technikai támogatás és a norvég Geir Jensen kapott szót, aki a
EDbU kincstárnoka, valamint a Siketvakok Világuniójának elnöke. A beszéde az
európai szövetség megalakulását megelőző közvetlen eseményekről illetve az
elmúlt 11 évről szólt. A kedves olvasónak szóló megjegyzés: az unió
igazándiból 2003-ban alakult meg és a jubileumi tíz éves ünnepség kicsit
csúszott, a mostani kulturális héten került megrendezésre. Ezután a horvát
Sanja Tarczay, az EDbU elnök beszéde következett: a jövőt vázolta
hallgatóságának. Részletesen beszélt a szövetség webes felületéről. A
hozzászólások sorában Kósa Ádám Európa parlamenti képviselő, a Siketek és
Nagyot Hallók Szövetségének elnöke emelkedett szólásra. Őt követte a magyar
parlament tagja dr. Tapolczai Gergely. A hosszúra nyúlt beszéd sorozatot
nemzetközi kulturális program követte, melyben a kacsa tánctól a dobolásig,
a pantomim jelenettől a gitárral kísért éneklésig különféle produkciók
követték egymást.
* Zenés-táncos parti
A délutáni program egy órás csúszása miatt később kezdték felszolgálni a
vacsorát. Előtte, alatta - mint minden este - információk hangzottak el a
másnapi programokkal kapcsolatban. Míg előző este Tommy tudatta velünk a
tudnivalókat, ezen az estén színre lépett a Viki-Zoli páros és pörgős
tempóban osztották meg velünk a szükséges információkat. Az ételek is
gyorsabban kerültek az asztalokra és így már kilenc előtt indulhatott a
muri. . A magunk részéről a szobánkba húzódtunk és megpróbáltuk telefonunkat
működésbe hozni: csodák csodájára tudtunk beszélni az otthoniakkal és az
egyik egyetemi évfolyamtársammal.
* Augusztus 27., szerda
Erre a napra szomorú kötelezettségünk adódott: az egyetemi évfolyamtársam
temetésére kellett Dunakeszire utaznunk, így a programokról mások elmondása
alapján írok.
* Esztergom
Mindenki buszra szállt, majd a helyszínre érve a társaság egyik fele a
Bazilikánál kezdett, a többiek borkóstoló részesei voltak.
A Bazilika megtekintése idegenvezetéssel történt.
Sajnos rövid volt az idő, de aki ott volt, nagyjából meg volt elégedve a
hallottak alapján.
Voltak néhányan, akik többre vágytak, és le a kalappal, mert felmentek a
Kupolába,
ami 414 lépcső. Volt aki lement az Altemplomba, ahol 400-nál több egyházi
személy nyughelye található,
a Rotundában az Érsekek nyughelyét nézték meg.
A Bazilikán belül van átmentve a középkori Szt. Adalbert templomból Bakócz
Tamás érsek Halotti kápolnája,
ami a legépebben megmaradt reneszánsz építészetünk emléke.
Néhány szó történelem:
Rudnay Sándor grandiózus terveivel elhatározta, hogy a Magyar Siont teremti
meg a városban, és ismét az ország egyházi központjává teszi Esztergomot. A
Várhegyet betakaró épületegyüttest terveztetett, amelynek makettje ma is
megtekinthető a bazilika kincstárában. Pénz hiányában végül a komplexumnak
csak egyes részei készültek el: maga a székesegyház, az Ószeminárium
épülete, a Sötétkapu és az érseki palota. Az építkezést a bécsi udvar nem
nézte jó szemmel. Ellenezték és megpróbálták meghiúsítani, hogy Esztergomban
épüljön fel a Habsburg Birodalom legnagyobb temploma, olyan, amilyen még
Bécsben sincs. 1831-re elkészült a hatalmas, óegyiptomi stílusban épült
altemplom, és felhúzták az oldalfalak nagy részét is. 1831-ben Kazinczy így
ír az altemplomról: "Egyiptusi lélek szállja meg a nézőt, midőn itt a
temérdek izmú oszlopokat látja."[3] Hét évvel később Packh Jánost, az építés
vezetőjét meggyilkolták. A hercegprímás ekkor Hild Józsefre bízta az
építkezés vezetését, aki módosította a terveket, például a keleti
homlokzatot, így neki köszönhető a bazilika végső formája. 1846-ban került
fel a kereszt a kupola tetejére. Az 1848-as szabadságharcot követően
Scitovszky János, az újonnan kinevezett érsek türelmetlenül sürgette a
főtemplom elkészültét. Az eredeti Szent Adalbert-templom részéből fennmaradt
reneszánsz stílusú Bakócz-kápolnát 1600 darabra szedték szét és így
építették be a bazilika testébe. A bal oldali harangtoronyban található a
közel hat tonnás Nagyboldogasszony-harang.
A bazilika felszentelésére 1856. augusztus 31-én került sor, még jóval a
befejezése előtt. A ceremónián Ferenc József is részt vett. A felszentelésre
írta Liszt Ferenc az Esztergomi misét, amelyet ő maga vezényelt
bemutatásakor.
* Borkóstoló a Prímás Pincében
Telefonon megkerestem az illetékes munkatársat: Szőllősi pincészet, Demeter
Pince és a Juhász testvérek egy-egy terméke került bemutatásra, de nem
sikerült beazonosítanom a konkrét borokat. E sorok írásáig e-mail-os
megkeresésemre nem érkezett válasz - ezúttal elmarad az italok borászokat
is kielégítő leírása.
* Fellegvár megtekintése idegenvezetéssel
Az esztergomi kirándulásról visszatértek a közös Sirály éttermi ebéd után
ismét két csoportra oszlottak és az előző nap délelőtti programja került
kivitelezésre, de most fordított felállásban. Feleségemmel a Fellegvárba
tartó csoporttal kellett volna tartanunk, de a buszok indulásakor értünk
vissza szomorú kötelezettségünkről, kedves évfolyamtársam temetéséről és még
nem ebédeltünk. Nélkülünk indultak társaink és a következőket láthatták:
A ma látogatható Fellegvár nem az első vár, amely itt épült. Az első vár,
amely a tatárjárás során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római
tábor alapjaira épült.
A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és
felesége Lascaric Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a
hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt.
A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a
várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat
Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült
el az asszonyház is.
A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egészen a Duna
partjáig tartott, majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon
vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a
kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.
Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították.
A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát a
koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz:
1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné
innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig,
majd a 1490-től a koronaőrök kezén volt. A török időkben a vár óriási
pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ez után felváltva
volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök - miután katonai
célra már teljesen alkalmatlanná vált - elhagyták a szinte teljesen
elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése
hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az
1870-es évek elején történtek, s még napjainkban is tartanak.
A mai látogató több érdekes kiállítással is találkozhat fellegvári
látogatása során:
a vár történeti kiállítása,
Rekonstruált makett-erődrendszer, vár,
A Szent korona történeti kiállítás,
Panoptikum,
Vadászati, halászati és gazdálkodási kiállítás.
* Augusztus 28., csütörtök
* A Telgárthy-rét
A turista hajlamúak gyalog (30-40 perc alatt) vagy a kevésbé mozgásképesek
busszal (10 perc alatt) jutottak el a célhoz. Erdészeti bemutató 4
helyszínen fogadta az érkezőket az Arborétum és a rét területén. Párommal a
következő sorrendben látogattuk végig az attrakciókat: először a
gyógynövényekről hallhattunk kiselőadást, kóstolhattunk gyógyteákat és
megcsodálhattuk Panni kutyával kombinált ügyességi feladatok. Átsétálva a
vadállatok csontjait, bőrét bemutató asztalhoz megsimogathattam vaddisznó,
róka és mit tudom én milyen bőröket, kezembe vehettem állat koponyákat és
műanyagban megörökített lábnyomatokat. Aztán a vadon élő növények levélzete,
termései adtak tapogatnivalót. Végül a madarak vonulása, gyűrűzése és más
érdekességek kapcsán hallgathattunk meg egy lelkes ornitológust.
* Piknikebéd
Különleges feladatot teljesített ez alkalommal a rendezvényt kiszolgáló
pincércsapat: a természet lágy ölén megterített asztalokra tálalták az
esedékes ételt. Ez alkalommal a leves után vaddisznó pörkölt volt a fő étel.
A nem éppen sima terepen tökéletes felszolgálásban volt részünk a jó ízű
ennivalókról nem is beszélve.
A délutáni programot illetően nejemmel két csoportra oszlottunk: párom
néhány perces buszozással Dunabogdányba látogatott, ahol egy régi kedves
kolleganőjét látogatta meg. Rám egy érdekesnek ígérkező előadás várt, melyet
dr. Arató András és Márkus Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia Wigner
Fizikai Kutatóközpontjának Beszéd- és Rehabilitáció-technológiai
kutatócsoport tagjai tartottak a MOST alkalmazás siketvak használatának
informatikai támogatásáról. Jelenlegi életvitelem nem teszi szükségessé
mobil telefon használatát, de lenyűgöző ahogyan olyan kulturális örökségünk
és eszközünk mint a Morze nyelv és Braille írás összekapcsolva
a huszonegyedik század technológiájával segíti embertársaink
kommunikációját.
Számomra további élvezetet jelentett, hogy a hazai és külföldi
hallgatósággal megtelt konferenciaterem többszörös tolmácsolása miatt a
magyar mellett jól érthető angol nyelven is hallgathattam a prezentációt. A
kivetítőkön megjelenő diák vizuális értelmezésében Oláh Klaudia volt
segítségemre. A másfél órás előadás után a teremben tartózkodó Pap Gáborral
váltott SMS révén demonstrálták András és Norbert a fantasztikus
fejlesztést. Az előadással kapcsolatos magyar és angol nyelvű anyagokat
Norbert hozzájárulásával megoszthatom:
http://www.kfki.hu/~ha4aa/SVOE-Visegrad/
* Bingo est
Az elmúlt évek nyári közös programjain elmaradhatatlan velejárója erre az
alkalomra kicsit átalakult: az eddigi 50 lehetséges kihúzható szám helyett
75 került a sorsolási tálba és az egyszerűbb sor-oszlop figyelése helyett
bonyolultabb alakzat elemeire kellett figyelni. Újdonság volt az is, hogy a
nyertes szelvényt számítógépes programmal is ellenőrizték. A játékot Viki
ész Zoli vezetésével vidám hangulatban élvezhettük.
* Augusztus 29., péntek
* Skanzen megtekintése
A Szentendrére induló buszok nem a 11-es főúton közelítették meg a
helyszínt, hanem a hegyek közt kanyargós utakon. Az idegenvezetőnek jelzett
hölgy munkája annyiban merült ki, hogy a kis vonatra tuszkolta a társaság
egy részét, a többieket szélnek eresztette. A kis vasútozók leszállva
hasonló
sorsra jutottak. Egyesületünk munkatársai odafigyelésének köszönhetően
senki sem maradt le a városközpontba induló buszokról.
Utólag néhány szó a lehetséges látnivalókról:
A szabadtéri múzeum létesítését Szentendrén már 1958-ban elhatározták. Ekkor
még nem önálló
múzeumként, hanem a Néprajzi Múzeum szervezeti egységeként. Az eredeti
helyéről
áttelepített objektumok felépítése 1968-ban kezdődött meg. A múzeumban
felépítendő objektum részletes műszaki, néprajzi, berendezéseinek,
kulturális
foglalkozásainak és rendezvényeinek terve a bontások alapján készült el. A
konzervált és restaurált tárgyak ez alapján kerültek végleges helyükre.
A múzeum önálló költségvetési szervként 1974-től működik. Ez év május 31-én
láthatta először a nagyközönség az első, akkor még csak részlegesen
elkészült
tájegységet, a Felső-Tisza-vidéket.
Az 1998-as év végére kb. 40 000 db néprajzi tárgyat őriztek az épületekben
és a
raktárakban. 1981-től tudományos kutatóhely.
Napjainkban Magyarország települési, építkezési és gazdasági formáit 10
néprajzi
tájegységben kb. 400 építmény segítségével mutatja be. A szabadtéri múzeum
* Szabad idő Szentendrén
Sikeresen átszállítódtunk a kikötő melletti parkolóba és csak annyi idő állt
rendelkezésre amennyi idő alatt fiatalos lendülettel be lehetet sétálni a Fő
térre és vissza. Nos, ezt Berki Dorinával végeztem aki már a Skanzen
látogatás végétől Eszterem fájó lábai kímélése végett kiváló kísérőként
besegített. Dorinával még a karácsonyi ünneppel kapcsolatos kiállításra is
bejutottunk.
* Lovagi Torna a Salamon-toronyban
A délutáni program egy kis múltat idéző előadás volt. Többség a Reneszánsz
Étteremig utazott busszal és onnan gyalogosan jutott el a toronyig .
Néhányunkat a hotel elől közvetlenül a toronyhoz szállítottak kis, terepen
is
mozogni képes buszokkal. A nézők bevonulása ülőhelyeikre fanfár és dobszó
kísérete mellett zajlott. A program során 3 nyelvű konferálás történt,
magyarul, angolul és oroszul hallhattuk az információkat. A jelentkező
vendégek közül király és királynő választás, illetve a királynő
szórakoztatására udvari bolond választás történt. Az előbbiek koronát, az
utóbbi bolond sipkát helyezhetett a fejére valamint megfelelő jelmezben
szemlélhették az eseményeket. Ezután 9 szereplővel különböző ügyességi
próbákat láthatott a nagyérdemű a Szent György Lovagrend múltat bemutató
csoportja révén.
Aztán ki hogy érkezett úgy jutott vissza a Reneszánsz étterembe, vagyis
gyalogosan és busszal. Királyi lakoma várt mindenkire: napjaink köretei
helyett egy hatalmas, friss jó ízű cipót kellett elosztani az őzleves és a
második fogásban tálalt sült húsok között. Nem maradt el az étkezés előtti
aperitif és fehér vagy vörös boron kívül üdítő italt is választhatott a
lakomázó. A sok finom enni és innivaló után jól esett a séta
szálláshelyünkig.
* Augusztus 30., szombat
* Szabadidő
A rehabilitációs és kulturális héten résztvevők mindegyike kapott nyakba
akasztható, nevet, országot feltüntető azonosítót. Ezzel a bilétával ezen a
napon ingyen lehetet utazni A kompon. A túlsó oldalon, Nagymaroson "Csípős
fesztivál" várt az érdeklődőket. A kicsi piacon és a környékbeli boltokban a
külföldi résztvevők nem sok ajándékot találhattak az otthoniaknak.
A közeli Pálinka múzeumban nem csak ismereteket lehetett szerezni a készítés
történetéről, módjáról, de akár több fajtát meg is lehetett kóstolni a
vállalkozó kedvűeknek.
Mi a délelőttöt a szállodában töltöttük: Eszter nyugágyon olvasott a
szálloda
kertjében, magam az MP3 lejátszómat hallgattam a szobában.
* Hajókirándulás a Dunakanyarban
Buszokkal jutottunk a Visegrád-3 hajókikötőbe, ahol kis várokozás után
feltűnt a sétahajónk. Helyet cserélt a két turnus és máris a vízen haladtunk
észak felé. Dömösig úsztunk felfelé majd visszafordulva gyorsan visszaértünk
a kiindulási pontra.
* Búcsúparti
Elérkezett az utolsó este: a vacsora után országonként egy képviselő kapott
szót. Köszönték a jó programokat és szervezést. Ajándékok sora vár
elhelyezésre az egyesületünk irodánk falán, vitrinjében. Ha ez így megy
tovább, székházat kellene szereznünk ...
Aztán este 9 óra magasságában elkezdődött a zenés, táncos mulatság.
Hallókészülékem nem igazán működik jól ilyen zajos viszonyok között -
visszavonultunk szobánkba.
* Augusztus 31., vasárnap
* Hazautazás
Felkeléstől a reggelizésig összeálltak a csomagok. Miközben fogyasztottuk a
szokásos menüt már búcsúzkodtunk akitől csak lehetett. Óvatosságból 20
perccel előbb mentünk ki a megállóba és a menetrendben jelzett időpont előtt
10 perccel már fel is szállhattunk a járatra. Ugyan oda ülhettünk, mint
odafelé: a forgó utánikettős helyen és bőröndjeink sem zavarták a többi
utast. A többi közlekedési járműn is kényelmesen utaztunk hazáig, említésre
méltó mozzanat nem történt.
Beszámolóm végén szeretném megköszönni egyesületünk vezetésének és
munkatársainak a hatalmas szervezési
munkát és a nagyszerű kivitelezést, név szerint Gangl Tamást, Királyhidi
Dorottyát, Bodó Zoltánt és Vidálkovics Viktóriát emelve ki, de sokan tették
a dolgukat és járultak hozzá a közös sikerhez.
A
Siketvakok Országos
Egyesülete idén is kitett magáért.
Üdvözlettel Miklós
2014.09.08.
