Visszaemlékezés
Száll a füst a pomázi kőhegy felett,
e füstölgő tűz eléget sok egykori életet.
Elhamvad rajta sok fának száraz ága, elsárgúlt levél,
mi tavasszal szépen zöldűlt, de ősszel már nem él.
Parányi rügyből pattant kis levél
dús lombja lett a fának,
pihentető árnyékot adva napmelegben
embernek, s madárnak.
Fáknak gyümölcsét takarta, védte óva,
s mikor a gyümölcs már beérett
egyedül maradt a fa lombja.
Perzselte nyári nap heve,
viharos szél cibálta,
de még helyén maradt,
a megpróbáltatást erősen jól kiállta.
Ám jött az őszi szél,
s ez lett végül a veszte,
egy szép napon lehullt erőtlenül
szép zöld szinét
véglegesen elvesztve.
Nem lett belőle más:
mit kirótt rá a végzet:
száraz zörgő avar,
mely őszi tűzön elenyészett.
