Visszatérő motívum
Felvirradt kiáltó űrt hozó órák hajnala, ajtonkon belépett elhallgatott dallam csendjének napja, a percek súlya ismét szembenéz velünk, ki fájdalommal, ki hittelt telt énekkel, mind igazat keresünk.
A ködfátyol mögé rejtett valóságot,
s nem oly betűt, mit érdekek hazug szava mondott, hangszer, ének fenn hangon kiáltva hírdeti, egy érte megszólalt szív sem hagyja feledni!
Azért ma még se könny áztassa a dalból szőtt tereket, alkossunk lélekig hatoló békével telt zengedelmet, mit a kinyilvánítás legmélyebb szava hív életre, s lépre ne csalatkozzunk zord elégedetlenekkel.
Bosszú helyet hit, s álhatatosság utunk, dallamának szava is erről szól, ez iránymutatásunk, s ha ez méltó követés megtartott megnyilatkozásunk, eképp legyen felvállalt mindenkori tanúságunk.
Szóljon hát szabad, egységes ének,
legyen bár szóban, hangszerben, hangban vagy kézben, itt csak lélek benső őszinte szándéka számít, hiány, holmi előítélet torz zaja nem csábít!
Kinek semmit sem jelent e hang,
engedjen minden emlékőrzőnek szabad utat, saját magának további békés életet, felvállalást annak, ki ma kelt útra, hogy megértse!
Kik emlékére ma fordítjátok arcotok,
ma szelíd, békés legyen harcotok,
szívben szeretet eszközével létezzetek,
s ha erejére ráéreztetek, máskor is eként tegyetek!
2016. január 2.
