Vitaindító, de csak ha kell
Sziasztok Nagy Dumások!
Eddig vártam, de most megint kipihentem magam, és nem jön álom a szememre.
Most goromba leszek, tehát gyengébb lelkületűeknek most jöhet a Shift Del billentyű kombináció.
Aki még mindíg olvassa ezt a levelet, annak leírom, hogy ÉÉN messze nem ezt vártam, ami itt folyik.
Nekem a beharangozóba, egészen más lett beígérve.
Csak a rend kedvért idézem:
"Baráti közösséget szeretnénk létrehozni, amely szabadon meg tud beszélni kényes és mégkényesebb témákat."
Hát egyenlőre talán ez a legkényesebb téma, ami még lehet akár sokkal kényesebb is.
Nekem ezek a beszélő csavarról, és a homokba vésésről szóló történetek nem annyira tanulságosak, mint inkább bárgyúak.
ÉÉN az ilyen beszélő csavarokról, és síró acélgerendákról szóló esti meséket, még 5 éves koromban hátra hagytam az oviban, a felcseperedő nemzedék számára.
6 évesen, iskola érett egyénként, már jöhetett a pornó, meg a horror.
Úgyis, mint a Csipkerózsika, vagy akár a Hófehérke.
De ez a homokos história is egy mekkora belemagyarázás!
Hát nézzük csak.
Oké jo, a sivatag közepén össze bunyózik két manuskám.
A baromarcú mindenáron fel akarja jegyezni az utókor számára, hogy benyelt egy mérhetetlen nagy maflást.
Hát mit csináljon szegényem?
Mondjuk mi is van körülötte?
Mármint a homokon kívül?
Természetesen semmi.
Akkor hova jegyezhetné föl a történteket?
Nanáá, hogy a homokba.
Esetleg még bele lehelheti az icakába.
És mivel is?
Megint csak nézzük meg a rendelkezésére álló eszközök tárházát.
ÉÉN most sem találok más lehetőséget, minthogy az ujjai maradnak.
Oké jo, megtette a bejegyzést a panaszkönyvbe.
Aztán végre beérnek az Oázisba.
Ott hogyan is élje ki a grafomániáját, az a szerencsétlen állat fajta?
Merthogy ott sokminden van ám, homokon kívül.
Tehát oda már nem írhatja föl.
És mi is van ezzel a kőbe véséssel?
Mesmeg csak előkapta a kis ujjacskáit, és belekarmolta a kavicsba a mondandóját?
Vagy meg sem állt, az Oázis első gkőfaragójáig, elkérte a szerszámait, visszafutikázott, és firkált?
De van egy még rosszabb eset is, hogy már otthonról cipelte magával azt a kurva vésőt, és kalapácsot?
Na jó.
Ezekkel engem már 7 évesen sem lehetett megetetni.
Lehet ezekbe bármiféle tanulságot belemagyrázni, de az csak egy állságos magamutogatás lesz.
Aztán, még az is be lett ígérve, hogy:
(Megint csak idézem,)
"Alapul történeteket, irodalmi műveket adunk"
Na ár most ezek sem nem irodalmi, sem nem művek, hanem csak irodalmiaskodó szutykok.
Pedig olvastam már a lista tagok közül sokaknak a műveit.
Kezdjük természetesen először a gyönyörűséges lista gazdiainkkal.
ÉÉN például Marikától még csak egy novella sorozatot olvastam.
A Lovas ciklusát.
Aki olvasta, az tudja, hogy miről gagyarászok, aki meg nem, az higgye el, hogy ez így igaz.
Az egész történet halmaz egy témát dolgoz föl, időrendi sorrendben.
Az egésznek van egy gyönyörű, és szépséget tartalmazó hangulata.
Az egészről egy igazi kis riadt szemű aranyos, kedves, és nagyon is szeretni való Bambi jut az eszembe.
(Tényleg, ha megengeded, ezentúl Bambinak foglak szólítani. Előre is kösz!)
Van egy kőkemény mondanivalója, van értelme, van eleje, vége, és nem utolsó sorban, van egy érzelmi tartalma, ami kellően hullámzik, attól függően, hogy a pillanatnyi tartalom mit kíván meg.
Bambi!
Kérlek, hagyd meg nekem, a Rólad kialakított "Bambi" feelinget, és ne bombázd ezt földig, ilyen semmiségekkel.
De lapozzunk.
Vegyük górcső alá, Sziporka Szívemet.
Ennek a lyánynak olyan mindent elsöprő humora van, amivel mindent ki tud fejezni.
Ezért is ragasztottam Rá, a Sziporka becenevet.
Fantasztikusan forgatja a szavakat, hihetetlen hangulatot tud teremteni az adott témának megfelelően, és ha kell, akkor a legszebb szavakkal is olyan sommásan tud beszólni embereknek, hogy a megtámadott füle is ketté áll.
De ÉÉN olvastam az Ő irományainak is a javát.
És amilyen életörömöt sugároznak az élő levelei, olyan szomorúságot, és fájdalmat tükröznek a versei.
Persze tudom ÉÉN azt, hogy meg van annak a maga nem kispályás oka.
De ezek a "szép"-nek, és "tanulságos"-nak kikiáltott bambaságok hozzá sem méltóak.
Vagy itt van példának okáért Vendi, aki egyfelöl profi, másfelöl mint azt tudjuk van egy újságja is.
Az Ő verselményeit is rendszeresen van szerencsém olvashatni.
Azok is tele vannak rímekkel, mindegyiknek meg van a maga bája, a magához való, akár személyre szabott mondani valója, értelme, humora, esetleg fájdalma is.
Nem tudom, hogy ilyen szellemi nagyságok mellett, mi szükség van ezekre a kamukra?
De hadd említsem még Tedytedet, akinek a felolvasásait annyira élvezem, hogy szerintem sok profi színész jöhetne tanulni Tőle.
Ő ugyanis, sok felolvasóval szemben inkább eljátssza a műveket, akár több hangon is, hogy még jobban plasztikussá tegye azokat, a kuksik számára.
Ezekből a szörnyűségekből vajon ki tudna hozni walami olyasfélét, amit legalább meg lehetne hallgatni?
És különben is kit is akarunk hülyének nézni?
Mondjuk a Jolánt?
Az Ő szelemi szintjét semmi sem mutatja jobban, mint az Ady idézet.
Szerintem egy lapon sem lehet említeni ezekkel a borzadályokkal.
Vagy a Ferit?
Aki aztán igazán egy húsba, vérbe vájó témát kezdett meg?
Vagy akár nézzük csak a Rozikát?
Aki már olvasott tőle, az tudhatja, hogy csudálatraméltó fanyar humora, és a mindennapinak tűnő történésekben is a mondandót felfedező meglátásai sem érdemelnek ilyettén megaláztatást.
Hát itt van nektek kényes kérdés.
Jöhetnek a reakciók!
Természetesen nem tudtam mindenkit felsorolni, pedig ez egy agyilag kicsit sem toplák színtársulat.
Ezekkel az emberekkel jól eső érzés egy táborba tartozni.
Legalábbis szeretnék belelógni a normába.
Ha mégsem feleltem meg a szintnek, akkor nem kell semmit szólni, csak egyszerűen Sziporka Szívem egyetlen mozdulattal lehúzza a reteráton a lista tagságom.
Pusza: Az élő fába is belekötő, de ha kell, akkor akár elevenen is boncoló Matula