Vizkereszt
Tárjuk szívünk az Írásra,
Hogy a Napkeleti Bölcsek,
A kis Jézust látogatni
Messzi földről jöttek.
Hoztak neki ajándékul,
Mirhát, Tömjént, aranyat
Szívük minden szeretete,
Megváltójukkal maradt.
Később Jézust, e szép napon
Sziklák oltalmában,
János vízzel keresztelte,
A hűsítő Jordánban.
Így lett aztán őbelőle,
Keresztelő János,
Ki hű szívvel ragaszkodik,
Az ő Krisztusához.
E napon volt, az a híres,
Mennyegzö Kánában,
Mikor a bor gyorsan fogyott,
A nagy vigasságban.
Félő volt, mi lesz ha elfogy,
Jézus csak friss vizet kért,
Pár perc múlva, már a hordó
Adott hálát a borért.
Ma bontjuk a Karácsonyfát,
Kihunynak a fények,
De tán velünk maradnak,
A tarka szép emlékek.
Őrizzétek szívetekben,
Mindezt,egy szép éven át
Hogy aztán majd,Karácsonykor
Ujraéljük a csodát.
