Volt egy lovam
Kiaz ördög az, aki így zörgeti a kaput? kérdezte nagyanyám, és az
ablakhoz sietett, hogy lássaki volna az, akiilyen vehemensen üti, vágja a kissé megrozzant kaput.
Látja ám, hogy a nagyapám egyik jó barátja az, aki kissé izgatottan teszi mindazt, de van is annak oka!
Nagyanyámarcán megláttam a gondredőket, amelyek csak akkor voltak az amúgy széparcú nagyanyám arcán, havalami baj vagy aggódás nyomtaaz ő jó és szép lelkét.
Hamar ki szaladt a kapuhoz, ahola kutya úgy ugatott, mintha valami gonosz betolakodó akart volna a portánkralépni.
Ejnye Örzse, kűd már azt a kutyát innen, be sem tudok tőle jönni, pedig megkell mondanom mivégre is jöttem, és aztán megyek is mindjárt, mertaz utolsó gőzöst elkell érnem.
Eridjmár hátra te bolond kutya! förmedt rá nagyanyám Cézárra, aki aztán egyre hátrébb curikkolt, de azért morogva tette mindaddíg amíg a házba be nem kerülteka váratlan vendéggel.
Mi vanmi hírt hoztál, mert látom valami nincs rendben! Mi baj van:?
Hát van Örzse!
Péter öcsém leesett a kocsiról, amikor a ló megijedt valamitől, hogy mitől, azt még nem tudjuk.
Péter öcsém, eszméletlen volt az út melletti árokban, úgy találtak rá az arra járó lovaskocsin közlekedők!
A János ismert rá a lovára na meg aztán a kocsijára is.
Ne ijedj meg, nincs komoly baj, csak a lába tört el, és valószínű hogy a fejét is megüthette, mert eszméletét is elvesztette amikor rá találtak.
Kórházba van,ápolják. A lovát és a kocsit én elhajtottam az én portámra, ott lehet egy, két napig amíg intézkedtek a hazavitelével.
Most egy fészerben csináltam neki helyet, ott védett helyen van Kicsi.
Miközben ezeket egy szusszra elmondta Gyuri bácsi, nagyanyám nehéz sóhajokkal hallgaatta végig.
Most mit csináljak Gyuri, a Feri még nincs idehaza, nem hagyhatom itt ezt a leányt magára, muszály itthon maradni vele.
Hamar össze készítek egy pár váltásnyi fehérnemüt, pár üngöt, hálóruhát, meg a tisztálkodáshoz való kellékeket.
Vidd ee neki aztán én holnap amint tudok ott leszek nálatok aztán Rozával együtt! bemegyünk tületek.
Na én megyek is ám!
Egy fél óra járásra van a vasút állomás, időbe ki kell mennem hogy ee ne késsek róla.
A lovat gondozom, ellátom pár napig, aztán hozzátok el Onnan mert én nem tudom vállalni a gondozását annak a lónak.
Hát Gyuri köszönöm hogy ee jöttél és szóltál a balesetről! Szegény uram!
Istenem!
Hát menj, isten áldjon!
a hamarjában elkészített batyut vállára vette Gyuribácsi, , aztán megsímogatta fejemet, nagyanyámtól elköszöntmajd sietős léptekkel el indult a vasútra.
Sokáig azon tűnődtem, mi lehet most Kicsivel a nagyapám lovával, aki most teljesen idegen helyen ismeretlen emberekkel van valami nem éppen egy lónak való ideiglenesen istálónak kinevezett helyen.
Nagyapám csak Kicsi után jött szóba, mert hát azért egy ló mégis csak nehezebben érti meg hogy mi lehet az oka ennek a helyzetnek, ami nem a megszokott.
Ha most oda mehetnék Kicsihez! Mit nem adnék!
Persze azért nagyapám is sokszor eszembe jutott, nagyon sokat gondoltam ő rá is!
egy kis imát is elmondtam érte,
az esti imám mellé.
Nagyanyám azon az éjjelen nem sokat aludt az biztos, egész éjjel égett a petróleumlámpa a szobájában!
Apám is későn érkezett haza,neki sem volt könnyű az elalvás, pedig fáradt lehetett az egész napi nehéz munka után.
a balesetet nagyanyám elmesélte apámnak,azután másnap intézkedni kellett hogy hazakerüljön Kicsi a kocsival együtt!
Másnapreggel mindenkinek meg volt a tennivalója, én iskolába, apám a lóért, nagyanyám pedig nagyapámhoz ment!
Azon gondolkodtam, hogy kellene intéznem, hogy én is velük menjek, hiszen vissza már azzal a kocsival jöhetnék amellyet Kicsi húz, és ha én ott lennék akkor még szívesebben vágtatna haza felé!
Nem és nem, nekem annyit mondott nagyanyám most te nem jöhetsz, kislányom, neked kötelességed van, neked az iskolában a helyed!
De most indulj, mi is indulunk, aztán mire haza érkezel az iskolából mi is itt vagyunk Kicsivel
Nagypapát meglátogatjuk, és hamarosan haza hozzuk őtis.
Mondta nagyanyám bizakodóan.
Az a nap feledhetetlen volt számonra, hiszen amikor kicsi meglátott engem otthon szinte nevetett, örömében emelgette patáit jobbra ballra táncolva.
Lehajtotta fejét az én fejemhez, és mintha panaszkodott volna olyan tekintettel nézett engem.
Megsímogattam selymes sörényét, ő pedig rá tette fejét az én vállamra.
Két kezemmel átfogtam a nyakánál, és az arcommal oda símúltam a szép nagy fejéhez.
volt a konyhánkban kockacukor, amely a zamatkávénkba volt az édesítő, abból Kicsinek sokszor vittem, annak mindíg nagyon örült.
Most is készültem, tudtam hogy ezzel megint örömet okozok neki.
Oly finoman vette el kezemből, hogy szinte észre sem lehetett venni.
Nagyon kedves volt mindíg, kivállt ha kenyeret is kapott tőlem.
Na de mi van nagyapával? tettem fel a kérdést, apámnak, és nagyanyámnak.
Azért már jobban van ám ő is, ne búsulj kislányom mondták mindketten..
Teltek a napokaztán nagyapám is haza jöhetett a kórházból. Sajnos maradandó mozgássérülést okozó volt a balesete!
A lovat többé már nem tudta gondozni, dolgozni sem tudott úgy mint annak előtte. Egyre jobban legyengült, majd lelki és testi bajai hamarosan ágynak döntötték Nem maradt más, mint át venni a ló gondozását, amit apám szívesen tett. Végtére is a háborúban huszár volt, lovashuszár. Nem is akár milyen !
Kicsi mivel hogy már nem fuvarozott, nem dolgozott nehéz fizikai munkát, csodálatos paripává fejlődött.
Volt egy nagy rét ahol apám mindíg kilovagolhatott vele.
Jó fizikai erőben voltKicsi, sokan szerették volna megvásárolni.
Szép volt, ápolt, igazán irigylésre méltó állapotban volt!
Így vélekedtek a többi ló tulajdonosok.
attól kezdve, hogy apám gondoztaés jóféle takarmánnyal látta el.
Szegény nagyapám mivel hogy már nem volt semmi bevétele, pénz szűkében volt gondolt egy bátrat, és merészet.
Még gondolni sem jó rá, olyan őrültséget tett!
A nehéz járásával rossz egészségi állapotával, elsétált a kocsma felé, és ott éppen lovat kerestek megvételre.
Mit ígértek érte azt nem tudom, de Kicsit már apám nemtalálta otthon délutánra az istálójában, amikor nagyon megijedve kiabálta! Te jó éég!
hol van Kicsi?
Nagyapám semmit sem szólt, hallgatott mint aki semmiről sem tud semmit. Nagyanyám faggatta nagyapámat aki aztán sírva és üvöltve annyit mondott, hogy eladtam a kocsma előtt valakiknek, azt hiszem egy rongyos cigánynak.
Ismered? kérdezte nagyanyám.dehogy ismerem, de nem is érdekel, most végre már van pénzem. Valami furcsa hangra figyelt fel nagyanyám aztán egy nagy huppanás, nagyapám összeesett, és azonnal meghalt.
Nagy bánat érte akkor az egész családot, mert egy halál eset nagy szomorúság a családnak. Kicsit sohasem láthatjuk mert olyan valaki vette meg, akit sohasem látta sem nagyapám, sem senki a falunkból. Egy pár év mulva még is csoda történt.
A munkából hazafelé apám kerékpárralutazott amikor arra lett figyelmes, hogy egy lovat ütlegelnek a kocsiba befogva, egy rongyoscigányokkal teli kocsiról.
A ló nem bírta el a terhet, annyira meg volt rakva teherrel, és a rongyoscigányok az egész pereputtyukkal rajta ültek minden.
Apám még közelebb ért, akkor ismerte fel kicsit, de annyira le volt fogyva és gyengülve, hogya nagy terhet érthető volt miért nem bírja elhúzni. A ló sírt annyira megverték és amikor apámat meglátta Kicsi, rögtön megváltozott, és szinte reménykedett hogy meg menekül ezektől a zsiványoktól.
Megveszem eszt a lovat mondta apám a cigányembernek, aki ütlegelte Kicsit.
Megveszi?
Ezt? Nem látja milyen makacs ez a ló?
nem ér ez 10 forintot sem
ember!
Neem, én adok érte 100at is.
Jó, holnap találkozzunk pakolják le a rakományukat aztán csak a lovat hozzák ide ahol most vagyunk, én megveszem ezt a lovat.
Most pedig száljanak le arról a kocsiról a felnőttek, aztán had húzza úgy a kocsit csak a rakománnyal.
Azt meg meg ne lássam, hogy még egyszer is meg ütik Kicsit.
Na jól van mondták aztán holnap hozza azt a jó pénzt. Mintha kicsi is értette volna, hogy most akár milyen nehéz is a rakomány elhúzza, és holnap eljön érte a megmentője, az igazikedves jó gazdája.
Másnap a megbeszélt helyen Kicsivel megjelent a rongyoscigány, és átvette a pénzt aztán Kicsi újra vissza került a régi helyére, ahól pár hónap múlva fel erősödött és vissza nyerte szépségét, nyugalmát!
A mai napig csak arra gondolok hogy Kicsi érezte apám közelben létét, és tudta ha ő meg találja, akkor innen ezektől a zsiványoktól megmenekül!
Kicsi újra született mi pedig boldogan vettük tudomásul, hogy ő újra a miénk!
