Zamenhof
(Halálának 75. évfordulójára.)
Az öröklétben
Meglelted hazád,
De vannak még, kik
Gondolnak reád.
A nyelved él még,
A lángész csodája,
De béke nem szállt
A tépett világra.
A nemzetek közt
Állnak még falak:
Vak gyűlöletben
Népek hullanak.
Az eszperantó
Bár csak gyenge fáklya,
Egy tiszta lélek
Szent harmóniája.
A háborúban
Szíved megszakadt,
De legszebb álmod
Fénye ránk maradt.
A sors kegyelme,
Hogy nem élted át,
Hogy mit jelenthet
Auschwitz és Gulág.
Nyugodj csak békén
Józan álmodó:
Elhallgat egyszer
Minden ágyúszó.
És boldogabb lesz
Tán e földi lét,
Ha ember embert
Egyaránt megért
Egy közös nyelven,
Mely csak második,
S úgy gazdagít,
Hogy nem uralkodik.
