Bemutatkozás
A Mátra alján születtem Gyöngyösön a második világháború végén 1944 -ben.
Ez a kor sem volt nehezebb, de könnyebb sem mint a mai, de mindent megmásított az a tény, hogy amikor felcseperedtem az ifjú kor következett és arra az a jellemző, hogy képes mindent, sok mindent megszépíteni.
Gyöngyösön jártam iskolába, majd ezt követően Győrbe költöztem, mivel egy országos kereskedelmi vállalatnál dolgoztam és így lehetőségem adódott, hogy az ország másik felében telepedhessek le.
Ez nagyon jól sikerült, mert ötven éve itt élek és itt lettem családos ember szóval gyökeret eresztettem.
1967- ben betegség következtében lettem látássérült és ezt követően találkoztam a vakok és gyengénlátók közösségével. Amikor a családi körülményeim lehetővé tették, bekapcsolódtam a közösség munkájába. Először a kultúr feladatokban vettem részt, majd egy kis szünetet követően megalakítottam és vezetője lettem a győri körzeti csoportnak.
Szerettem a közösséget és ma sem változott ez bennem, talán ennek köszönhető meg annak a sok kezdeményezésemnek , hogy adódó alkalommal a megyei szervezet titkárává választottak 1997- ben. A kezdeményezéseket úgy érzem sikerült is megvalósítani, mert nagyszerű munkatársaim voltak és a kitűzött céljaink is talán nem szerénytelenségnek tűnik, de előre mutatóak voltak a vakügy területén. 2004- ben létre hoztuk Győrött az első rehabilitációs központot. Mindig szorgalmazója voltam annak, hogy a megyei szervezetek önállósulhassanak. Így elsőnek mi 2004 júliusában önállóak lettünk. Ismerték a munkánkat szerte az országban, mert mindig szívesen jöttek az országos találkozókra Győrbe. Talán az így kialakult ismertségnek köszönhető, hogy 2005- ben beválasztottak az országos elnökségbe is.
Két év múlva egy súlyos közúti baleset következtében maradandó sérülést szenvedtem és ekkor az elhúzódó felépülésem és a kialakult állapotomra való tekintettel önként lemondtam minden tisztségemről . Ma hatvanhat évesen csendes figyelője vagyok a vakügyben történő munkának. Úgy látom, hogy nem is volt rossz az elképzelésünk arról, hogy merre is kell tartani a vakügyben végzett munkának. Ma önállóak a megyei egyesületek és egyre több a rehabilitációs központ az országban.
Művek
Emlékek emlékezések (próza)
Fettik Mária (Életrajzi adatok helyett)(próza)
Hangtalan fohász (próza)
Ködös reggel (próza)
Ne Add Fel Soha. (Fettik Mária Emlékei) (próza)
A súlyos közúti balesetem után (próza)
Hűség és szolgálat. (Samu emlékére)(próza)
Sorsok és társak (próza 2009. április)
