... Zsoltár helyett
Betérünk hajlékodba szerelem,
Legborulunk titkaid oltáraihoz,
Piros csokor-szívünk a tenyerünkön,
Neked dajkáltuk
Tavaszra-nyárra-pirulva,
Öntudatlanságunk óta
Gyerekes bizakodással.
Hangunk a szikra
Amelyből lángraborulnak
A hallgatag rengetegek,
Világot fennmarasztó,
Hozsannás bölcső a mi testünk:
Belőlünk élednek az
Angyalka-arcú virágok,
Tüzeinktől lobog fel
Csupa-ezüsz mozdulatuk,
Vasöntők izmai erősödnek gyökereinkből,
Csillagot-tartó acélváz-ujjak
Emelkednek mind magasabbra,
Szerelem.
Örökkön termő sudár fa,
Te, szépségtől-lonbosodó,
Mindennapjaink belőled
Virágoznak levelekké,
Hajtások diadalmas nyara, asszonyiság,
Te fogod karod ívére az öröklétet,
S almaillatú kebeledből
Te táplálod a békét...
