Zsoltárok
I.: (Ad notam: "Kész most az én szívem...")
Én uram, istenem
Hozzád szólok mostan:
E földi világon
Nagyon sok gonosz van!
Mint mérges piócák,
Testre tapadának,
Minden állatokból
Sok vért kiszívának!
Rólunk mindenfelé
Csak rossz szót mondanak,
Rútul és csalárdul
Hazugságot szólnak,
Irígylik mi-tűlünk
Az tudományinkat,
Ellenünk fordíták
Kebel-barátinkat!
Óh, ti irígy férgek,
Kainnak rokoni!
Hagyjatok bennünket
Csendességben élni!
Ha ezt nem teszitek,
Tudom, megbánjátok,
Isten megharagszik,
S szörnyen lesújt rátok!
Vagyon az istennek
Oly nagy erős keze,
Kinek látásától
Ember megröttene.
Ezért nyelvetekre
Többé ne vegyetek,
Hamis szájatokra
Lakatot tegyetek!
Menny-égben fennlévő
Irgalmas istenünk,
Az Kain fattyúit
Pusztítsd ki közülünk!
Nagy-sok vétkeinket
Bocsásd meg minékünk,
Mi is azon-képpen
örökkön dícsérünk! Ámen.
II.:
Fejönk felett vastag viharfelhők húznak,
Az arcunkba metsző, hideg szelek bújnak.
Már a föld is remeg lábunknak alatta,
A tüzes Gyehenna száját tátogatja!
Élünk, s visszaélünk azzal, amit adtál,
Ímé, bekövetkezett, mire nem gondoltál:
Az ember egyre több furcsa gépet alkot,
S vele végeztet el minden hasznos dolgot.
Robotok termelnek életet és halált,
Folyton sebesítik a béke madarát.
A jólelkűeket nem becsüli senki,
Mért válik dúvaddá, s gonosszá mindenki?!
Urunk! Szólj hát hozzánk, hadd halljuk hangodat!
Térítsd a jó útra eltévedt nyájadat!
Teremts végre rendet erős karjaiddal,
Taníts jóra minket okos szavaiddal!
Könyörgünk: Adj hitet a kételkedőknek,
Enyhítsd a fájdalmát a bús szenvedőknek.
Lelkünkből töröld ki a sok gonoszságot,
Hogy ne csinálhassunk már több botorságot.
Zengjünk alleluját az élő istennek,
Ki hatalmas ura földnek és a mennynek.
"Legyen mindig béke!" Zúgják a harangok,
Harsogjanak vígan a mennyei hangok! Ámen.
III.:
Zokogva kiáltunk hozzád:
Hallgass meg minket, urunk!
Fordítsd felénk szép orcádat,
Lásd meg, miként pusztulunk!
Rettegésben, hazugságban,
Félve éljük életünk.
Benned van minden reményünk:
Uram, mondd meg, mit tegyünk?!
Van, ki sírva menekül el,
Hátrahagyja otthonát,
Más meg élő vértanúként
Tűri sorsa ostorát.
Mint a színes kártyavárak,
Összedőlnek falvaink,
Még a holtak se nyughatnak;
Romlanak sírhalmaink!
Egyre betegebbek vagyunk,
Nincs italunk, ételünk,
Magyar szót nem ejthetünk ki;
Istenem! Mi lesz velünk!
Jézus Krisztusért könyörgünk:
Segítsd hű szolgáidat,
Ne hagyd, hogy a föld hatalma
Megrontsa oltáridat!
Térítsd penitenciára
E zsarnok famíliát,
Ne tiporja porba, sárba
Egész Transsylvániát!
A gonosztól szabadítsd meg
Bús, kesergő népedet,
Tőle távozzék a bánat,
S vígan áldjon tégedet!
Légyen békesség a földön,
Tőled megengesztelés,
Rút harag és ölés helyett
Testvéri csók, s ölelés. Ámen.
IV.:
Sok szenvedésimnek legyen immár vége!
Háborgó lelkemre boruljon a béke!
Bekopogok halkan országod kapuján,
Ereszd be a vándort, ki megfáradt útján!
Megútáltam nagyon e földi világot;
Csak beléndeket hoz, nem terem virágot.
Sötét, beste lelkek mind nyomon követnek,
Sátáni kacajjal bajomon nevetnek!
Félemlítsd meg őket mennydörgő szavaddal!
Szívük szúrd keresztül sistergős nyiladdal!
Végy ki karmaikból, s szabadíts meg tőlük!
Erőm lassan elhagy, már nem bírok vélük!
Szívem csendesítsed, aludjon nyugodtan,
Mutass nékem helyet a te otthonodban!
Oda vágyom, mert ott nincs gond, bú és bánat,
Boldogok a lelkek; Derűsek, s vidámak.
V.:
Óh, urunk! Ne hagyj el minket!
Feléd nyúló kezeinket
Kérünk: Ne lökd el magadtól!
Kímélj meg a bősz haragtól!
A sátán köztünk lakozik,
S mindig azon tanakodik,
Hogy kit ejtsen csapdájába,
Kit vigyen el nagy zsákjába.
Mindig többet-többet akar,
Egyre nagyobb részt betakar
Földünkből és életünkből,
Lelkünkből és szíveinkből.
Te tudod, s te tartod számon,
Mennyi baj van ez világon.
A sátán szavának hittünk,
Ellened sokat vétkeztünk.
Az ördögöt űzd el, hagyjon!
Még hírmagja sem maradjon!
Bűneink bocsásd meg nékünk,
Hogy tevéled szépen éljünk! Ámen.
(2010. 18. octobris.)
VI.:
Bocsássad próbára Jézusunk, lelkemet!
Akkoron tudod meg, mint dícsér tégedet!
Miképpen mondja ki szájam szent nevedet,
Mennyire kívánja látni személlyedet.
Szeretném hallani az te szép hangodat!
Énhozzám intézzed szíves szózatodat!
Mert te okosabb vagy a gyarló embernél,
Mindent tudsz a "Gőgös szellemek"-nél!
Kergesd őket vissza nagy Ámerikába,
Mert egyre több híved bolond lesz és kába!
Mi nem megyünk által hitetlen világba!
Két zenész barátunk besüppedt a sárba.
Óh, szent, dicső Jézus, aki isten fia,
Velem örül néked egy jó kompánia!
Zeneszerszámokkal daloljuk dalaid,
Sok gonoszságunkért kérjük bocsánatid! Ámen.
(2013. augusztus 10.)
VII.:
Uram! Áhítattal és szavakkal kérlek:
Ne az embereknek rossz szokását nézzed!
Ismernek ők téged, még ha nem is hisznek,
Ha bajuk történik, kérve megemlítnek.
Ne hívd még magadhoz egész családomat,
Ne szólítsd el tűlem zenész barátomat!
Ne vidd el mellőlem hites feleségem,
Aki sok örömet okozott énnékem!
Ne érezzük mindig az elmúlás szagát,
Ne sírjunk s ne halljuk a búcsúzó szavát!
Fák, bokrok, virágok ősszel elalusznak,
Levelek, termések mind a földre hullnak,
De az, aki elmegy, soha nem tér vissza,
Nem jő ébredése, s nem lesz új tavassza.
Uram! Hajolj közel, halld a kívánságom!
Ne légyen szomorú ember ez világon.
Akiket elviszel, vidd el éjjel csendben,
Ne hagyd sokat sírni, ne hagyd, hogy szenvedjen! Ámen.
