Zuhanyfülke
(Részlet a "Humor-morzsák" című könyvemből.)
A dolog úgy indult 2010 nyarán, többedik, de immár évtizedek óta
azonos személyhez fűződő érzelmi szálaimnak célpontja rájött,
csupán egy dolog hiányzik tökéletes boldogságához, és ezt
haladéktalanul elém tárta.
- Mikulikám, milyen idegállapotban leledzel?
- Momentán madarat lehetne fogatni velem, ha nem félnék tőle.
Amúgy pedig levelet írok Ramónának.
- Ennek örülök, mert szeretném kicserélni a kádat.
- Jaj neeeee! Ramóna nem a K-m, csak levelezőtársam. de ha van
más személyre vonatkozó használható ötleted, igyekszem leküzdeni
magamban erkölcsi ellenállásomat.
- Áruld el nekem, ha ezt a félreérthető szöveget valaki hallaná,
milyen véleményt alkotna rólam? Előadod, mintha zsonganának
körülötted a nők, én pedig mindezt elfogadom, esetleg még büszke
is vagyok rá harminckét év után.
- Mókucikám, azt gondolná, hogy hülye vagy. Kimondani a
jelenlétemben nem merné, mert kinyomnám a szemét. Ha viszont
hinteném az igazságot, ennyi év után is tökéletes a hűségem,
akkor engem néznének hülyének. Számomra kedvezőbb az első verzió.
- Aranyos vagy.
- Te is. Felhatalmazlak, tárd elém, mi szükséges boldogságod
tökéletesítéséhez!
- A lenti fürdőszobában szeretném kicseréltetni a kádat egy
zuhanyfülkére, amilyen a Mátrában volt.
- Olyanra, amelyiknek alul nagy izéje van?
- Igen, de ha elmentek Gyöngyivel körülnézni figyelj rá, hogy
elég merev legyen!
- Jól van, Mókuci. Belejöttél te is a kétértelmű fogalmazásba,
mint Rita kutya anno az ugatásba.
- Igyekszem fejlődni melletted.
- Én is fejlődök, csak visszafelé. Komoly az esély rá, hogy
fejlődésünk bizonyos pontján összetalálkozunk. Ma már az is siker
a számomra, ha lépést tartok veled.
Gyöngyikével még aznap a lovak közé csaptunk.
- Hova vesszük az irányt?
- Gondolom, zuhanyfülkeboltba. Csak azt nem tudom, ha találunk
megfelelőt, hogy hozzuk haza.
- Feltételezem, becsomagolják, aztán a csomagtartóba
begyömöszöljük.
- Úgy gondolod, selyempapírba göngyölik, rá a nemzetiszínű
szalag, aztán gyia? Emlékeztetni kívánlak rá, a zuhanyfülke nem
képlékeny halmazállapotú. Egyébként is anyukád lelkemre kötötte,
merev anyagból legyen alul a tálcája.
- Nem tudtam, hogy anyu a merev jelzővel a tálcára utalt.
- Höhöhöhö! Hívjad fel Gréti barátnődet, kérdezzed meg, hol lehet
ilyen akármit kapni!
- Egyrészt vezetés közben nem telefonálok, másrészt Grétiék még
ott tartanak, hogy kerti csapról üzemeltetik az automata
mosógépet. Fürdőszobájuk sincsen, nemhogy zuhanyfülkéjük.
- Igényes pedagógus lehet.
- Nem barátnőm, csak szoktam vele dumcsizni a tanáriban, ha
összefutunk. Itt megállok, látom, árulnak csempét.
Volt zuhany is, csak fülke nem. Pár kilométeres gurulás után
benzinkutat kerestünk, mert a melegben megszomjazott a Renault.
Egy helyen lett volna fülke, csak nem olyan, amilyet akartunk.
Kínomban elővettem Annát a zsebemből, és elkezdtem
telefonálgatni. (Azért Anna, mert mikor új volt, őt hívtam
először rajta.) Gyöngyike említést tett róla, nem véletlen, hogy
élvezettel nyomkodom. Régi cimborám szerelvényszaküzletet
vezetett valaha. Most azonban egy hölgy vette fel a telefont, és
hentesként mutatkozott be. Egy hentesnő lehet bájos? Netán
bájtalan, mint volt barátom, aki viszont henttelen? Előkapartam
egy vízvezetékszerelőt, de kiderült, három éve bicikliben utazik.
Kerékpárokat árul. Rá akart beszélni egy bringára, hiába mondtam,
úgy nézek ki a drótszamáron, mint a majom a köszörűkövön. Az
ötödik próbálkozásom volt eredményes. Még cirka ötven kilométert
nyomulunk, és ott a tuti, akik kizárólag zuhanyfülkékre
specializálták magukat. Robogtunk a rónaságon. A cél előtt nem
sokkal sikerült minidiskre rögzítenem egy birkanyájat. Örömünkbe
némi üröm vegyült, mert kétségtelen, hatalmas választékkal
találtuk magunkat szembe fülkék vonatkozásában, viszont kizárólag
kereskedőket szolgálnak ki. Biztos voltam benne, kereskedőt
könnyebben találok, mint megfelelő cuccot. Gyöngyike
gyönyörködött a kínálatban, közben elállt a szava a
csodálkozástól. Kénytelen voltam megfeddni, mert ha én nem látok,
ő pedig nem beszél, a vásárlás eredménye előre borítékolható. A
lényeg, elképzelésünknek megfelelőről még csak nem is hallottak.
Ellenben éppen akcióztak. Egy csodafülkét kétharmad áron árultak
az eredetihez képest. Igaz, elképzelésemnek ez az ár is a
négyszerese volt, de mivel akcióban kínálták, hát a bolondnak is
megéri. Legfeljebb itthon majd megbeszélem a kétharmaddal, mik
azok a kiadások, amik tűrik a halasztást. Ebédelni nem szükséges
minden nap. Természetesen ez vicc volt, hiszen a reggeliről is le
lehet mondani. Újabb telefon egy ismerős kereskedőnek, aki
vállalta, másnap megveszi nekünk és hazafuvarozza teherautóval.
Búcsúzásként a szimpi előadótól megkérdeztem, a környéken hol
árulnak finom hideg nyalatot és cipőt. Gyöngyike az autóban
közölte, furcsán mért végig az úr. Valószínű, annak látott, ami
vagyok, csak nem akart hinni a szemének. Ettől függetlenül
rájött, a hideg nyalat nem más, mint fagylalt, csak szegény
áldozatul esett a nyelvújítóknak az 1800-as években. Eredményes
üzleti tárgyalásaink után nem maradt más hátra, mint a dicsekvés.
Valahol olvastam, az emberek jelentős része azért jár külföldre,
hogy dicsekedhessen vele. Itthon körtelefonban elmondtam
fűnek-fának, nekünk olyanunk lesz, amilyet álmodni sem mertünk
volna addig. Utólag megjegyezni kívánom, ha véletlenül előtódult
volna valamelyik álmomban, tuti, hogy felriadok. Ebben a fülkében
minden, de minden van, még víz is. Ezen felül szék, tükör,
világítás, ventilátor, rádió, telefon. Beprogramozható, hogy
milyen mosást igényelek, mint az automata autómosóban. Volt,
kinek elmagyaráztam, igenis, gyerekkoromban nem kergettek a
konyhaasztal körül, ha nem volt ilyenem, mert még a kifejezést
sem ismertem. A zuhanyt a falikút alkotta, esetleg a hokedlin a
lavor. Fülke pedig az előszoba volt, mert oda nem láthattak be az
ablakon. Két hét kellett hozzá, hogy szétverjék a fürdőszobát.
Csempe le, kád ki, zuhanyfülke darabokban be, csavarozás,
ragasztás és szigetelés a helyszínen, de még így is alig fért el.
A szerelő elmagyarázta a gombokat. Nem nekem, mert akkor éppen
családunk felvirágoztatásának érdekében dolgoztam kinn a kertben.
Nyári rekkenő hőségben ásnom kellett, mert a kisfőnök megkért rá
tavasszal. Szoktam öt évenként ásni, de megtanulni soha nem
fogom. Mindenesetre fejemre húztam a szalmakalapot, és adtam a
természetnek. Eme tudományomat itt most nem taglalom, bár megérne
egy misét, de hát minimálisan sem kapcsolódik a zuhanyfülkéhez.
Miután kiástam magamat (a munkával még korántsem végeztem),
betámolyogtam a házba, hogy pihenés ürügyén meghallgassam a déli
híreket a rádióban. Fincsi, hogy van a fülkében rádió.
Szennyezett öltözékben, szalmakalappal a buksimon elkezdtem
sztentori hangon kiabálni, miközben ültem a kényelmes ülőkén.
- Gyöngyike, melyik gombot kell megnyomnom, hogy kedvenc adóm
megszólaljon?
- A második sorban a baloldali gombot "nyomd meg bátran!"
Ilyen határozottan adta elő magát. Nem vagyok én hülye. Számolni
megtanultam, és nem felejtettem el, ahogy az első szerelmére is
emlékszik az ember. Számoltam és nyomtam. A víz meglehetősen
hideg volt, amitől a szalmakalapom karimája lekonyult. Ültem a
vízzuhatag alatt, és kiabáltam, mert az kiderült, nem ugyanaz a
gomb zárja el, amelyik megnyitotta. Gyöngyike rohant ki a
nappaliból, benyúlt a vízesés alá, elzárta és ő is csurom olyan
lett, mint én, csak nem sáros. Eszembe jutott F. Laci a
régmúltból. Divatos kifejezéssel élve, hosszú ideje jártunk az
exszel, csaptam a szelet neki, mondhatnám úgy, évekig voltam a
legyezője, mikor is az említett cimbora kifaggatott, hányadán
állunk egymással. Rákérdezett a lényegre, és mivel közöltem, ott
még nem tartunk, adta a jó tanácsot:
- Ha kívánod, ne tököljél "nyomd meg", hogy nagymama korában is
emlékezzen rá! Döntsed le, mint szélvihar a gyárkéményt!
A beteljesülés még négy évet váratott magára, de annak is
szakítás lett a vége. Most meg bátor voltam, mégis ráfáztam.
Konklúzió: nincs nyomkodás következmény nélkül, ahogy nyúlni sem
szabad kontrollálatlanul, mert rácsapnak az ember mancsára, vagy
egyéb meglepetés éri.
Folytattam az ásást Végh-kimerülésig. Jólesett utána a gőzben a
zuhanyozás. Csukott ajtóknál ugyanis hiába dolgozik a ventilátor,
nem tud megbirkózni a keletkezett hatalmas gőzmennyiséggel. Ha
meg nyitva vannak az ajtók, akkor jó esély van rá, hogy elázik a
fürdőszoba. Főleg, ha nem fentről, hanem oldalról érkeznek a
vízsugarak. Gondoltam, megfáradt derekamat ápolásnak vetem alá.
Leültem a székre, és természetesen megint rossz gombot nyomtam.
Nem a derekamra jött a vízsugár, hanem fejem felett megszólalt
Bolgár György a rádióból. Ezt a hibát könnyen elhárítottam. Végre
nyitott ajtóknál beindultak oldalról a vízsugarak. Ezúton is
köszönöm Rózsikának, hogy hajlandó volt vízteleníteni a
fürdőszobát.
