A nyár hangjai
A nap sötétlő paplanját már,
Arca elé húzta,
Úgy alussza édes álmát,
Felhők mögé bújva.
De a hold, a kedves barát,
Nem törődik csenddel,
Hisz a nyári éjszakában,
Boldog minden ember.
Zene harsan, és dallamát,
Felém hozza most a szél,
Fiatalok kurjongatnak,
Tőlük hangos már a tér.
A ritmust ütve lábaimmal,
Dúdolom a dallamot,
Hisz a cseppnyi boldogságuk,
Nekem is szépet hozott.
Jó pár óra múlt el így,
Majd zenél egy kis tücsök,
Fel sem tűnt hogy már a hajnal,
Városunkba költözött.
Ébred a nap és sok madár,
Füttyüktől hangos az ég,
Csak az én két kis gyermekem,
Alszik édesdeden még.
Busz motorja fel-felhorkan,
Majd útjára szalad gyorsan,
Esőt szuszog most a város,
Cseppjeitől útja sáros.
