A semmin is túl...
Redőny mögé bújt el a fény,
Ránk borult az alkony,
Fiatalok gyűltek össze,
Lent a folyóparton.
Zene harsan, üveg koccan,
Jó kedvvel beszélnek,
Örülnek a mindig forró,
Nyári sötét énnek.
Egymásra néz fiú és lány,
Testük perdül táncra,
Rögtön kígyúl szemükben,
A szenvedélynek lángja.
Hogy mi történik kettőjük közt,
Sátruk titkon őrzi,
Egészen míg vörös hajnal,
Őket fel nem költi.
Utána már hamar tudják,
Barátnők, barátok,
Hogy ők ketten tegnap éjjel,
A semmin is túl jártak.
