|
|
Alkotmány
1901. 10. 26.
A vakokért
Tizennyolcezer vak embertársunk sínylődik ebben a hazában. Tizennyolcezer embertársunk nélkülözi a látás gyönyörét. Az erdő berkeit és csobogó patakjait, a himes rét illatos virágait nem élvezhetik látó szemmel s a szülők, a hitestárs, a barátok karjaiba nem futhatnak biztos léptekkel és sugárzó szemmel. És a tizennyolcezer vak közül alig egy-két száz van, aki önmagának keresi a kenyerét, a többi vakságáért csak koldulásra kap hatósági engedelmet s örök életében terhe a társadalomnak. A külföldön minden vakról gondoskodnak, mig nálunk ez lehetetlen részint az állam szegénysége, részint a társadalom nemtörődömsége miatt. Annál figyelemreméltóbb tehát a Budapesten létező: Vakokat Gyámolitó Országos Egylet, amely a vakoknak munkát ad, kenyeret, megélhetést biztosit számukra s a társadalom hasznos tagjaivá teszi őket. De az egylet anyagi eszközei oly csekélyek, hogy a tizennyolcezer vak közül alig nehánynak tud adni munkát, megélhetést. Az irgalmas szivü emberekhez fordul tehát az egyesület, hogy szánalomra méltó embertársainkon könyörüljenek pénzadományaikkal.
Nem alamizsna leszen az, hanem eszköz sok-sok felebarátunk emberré tételére. Az egyesület az összegyűlt pénzen internátussal egybekötött vakok munkaházát akar épittetni, ahol a pénzösszeg nagyságához mérten vakokat akar kiképezni tisztességes kenyérkeresetre. Mi is segitőkezet nyújtunk az egyesületnek s „elhívjuk hazánk polgárságát, hogy a nemes célra adjon annyit, amennyit tud. Minden filléradományt ezerszeresen hálál meg a felsegélt vakok imádsága”. A kegyes adományokat a Vakokat Gyámolitó Országos Egylet címére kell küldeni Budapest, VII., Hungária-körut 16. szám alá |
