Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Nagy Vendel


A VÍZ: AZ ÉLTETŐ ELEM

Tudósaink bőszen azt állítják:
"Ma már tudjuk!"
Ámbár csalfa az illúzió.
Ma úgy tudjuk!
Ez a helyes konfúzió.
Hisz még azt sem értjük,
Hogyan tud ennyi mindent
Ez az egyszerű elem?
Egyszer folyik, csobog, és csörgedez.
Frissítő ként is magadhoz veheted.
Felüdíti, megtisztítja testedet.
El sem képzelheted nélküle az életed.
Hisz innen indult minden.
Az egysejtű lény is a vízben fogant,
A folyamat igen hosszú,
Embert alkotott az evolúció.
Máskor kemény, mint a kő.
Éles, vágni is lehetne vele,
És szúr akár a tőr, a jégcsap,
S csendül, mint kristálypohár,
Ha reped a rianás.
A fagyott folyó elbírja nehéz lelkedet.
Majd hirtelen gőzzé válik, ha hevíted,
Ereget nehéz, szürke ólomfelleget.
S a mozdonyt, malmot, kalapácsot is
Elbírja, ha kell, ereje teljében.
Milyen csodálatos is a víz.

Egyszer folyik, másszor megfagy,
Majd elpárolog.
Íze, színe, hangja, energiája, alakja, súlya,
Éltető ereje van.
Ételként is fogyaszthatod.
Csiklandozza nyelvedet zamata,
Ha gőzölög a leves.
Télen kemény, mint a kő.
Sziklaként zuhog és megtelik vele a jégverem.
Ha befagy a tó, elbírja testedet
Csilingel és csattog a rianás,
S mily erő, összenyomja a jég a csónakot.
Elsöpri házadat a lavina,
Zuhog, tombol, ködöl a Niagara.
Messzire hallik robaja.
Bölcsen hömpölyög medrében
A Nílus és a Duna.
S milyen rettenet, ha árad a Tisza.
Erő és szépség sugárzik,
S nézd milyen szelíd egy pohár víz.
Enyhíti, oltja szomjadat.
A cserép virág felébred, ha tányérjába,
Éltető nedűt csepegtetsz,
S a nedves földből kikel a mag.
Ha jő a december, a milliónyi hókristály,
Behinti a fenyőt.
Fehéren csillámlik a hó, ha a szánkóval
Szalad a ló.
Csilingel, hogy ha folyik a patak.

Zúg, ha lezuhan a zuhatag.
Durrog-csattog a jég,
Duruzsol a gőz a fazékban,
S mindennek felveszi az alakját.
Nézd meg ónos eső után a fákat,
És a kerítés drótját.
Barlangokban évmilliókig,
Cseppkristályt alkot.
Az Alföldön gémeskút bólogat.
Úszik a hajó a vízen.
Megbújik csendesen a barlangi patak,
Melyből dacosan mosod ki az aranyat.
Hisz az aranynál, többet ér egy tiszta ér!
A világ nagyon ráfizet,
Ha ezen túl boltban
Zacskóban vesszük a vizet.

Megjegyzés: Kémia, fizika, és magyar szakos tanároknak ajánlom.

2014.03.22.

doboz alja
oldal alja