Árnyékban
Árnyékban élem én,
Az életem,
És onnan szemlélek,
Mindent mi szép,
Már csak a szívem,
A lelkem látja,
Az éltető, a tiszta,
A csodaszép fényt.
De hhisz ha fény sincs,
Tűnik az árnyék,
Nem baj ha néha,
Sötétben állnék,
lelkem ad magának,
Bátor erőt,
Feledve múltat,
Bízva jövőt.
Mindig ha másból,
Nem meríthetek,
Felgyújtja szívem,
A szép fényeket.
Szikrákat ragyogást,
Télben tavaszt,
Mindazt mi bánatban,
Nyújthat vigaszt.
Akkor már nem félek,
Hisz nincs mitől,
Lelkem már erőt kap,
A szívemtől,
Lépek, már az se baj,
Ha sok a göröngy,
Hisz minden baj csak elszórt,
Igazi gyöngy.
