Árvaságra jutva
Milyen szép nagy,
Kerek ez a világ,
Tarka udvarokon,
Néma sírkertekben,
Nyílik a sok virág.
Reggel kitárul a horizont,
Lassan körbeér a pont.
Estére mindig bezárul a kör
A Nap és a Hold is
Sötéten tündököl.
Nem látom hol van,
De tudom, hogy ott van,
Ahol lenni szokott,
S keringnek körülöttük
Ragyogó csillagok.
Sok sok dolog
Mégiscsak megváltozott
Annyi ember volt,
Aki elbúcsúzott
Mégtöbb az,
Aki csak elhagyott
Többekről tudom,
Hogy hol lelem meg,
Sokakat Rúzsamájban,
Egy kriptában,
Másokról azt gondolom,
Régen elfeledtek,
Szívükből kitöröltek,
Élve eltemettek.
A számvetést én is
Lassan abbahagyom,
Mióta tudom
A Nap énreám már
Halványabban ragyog.
A dolgokat csinálhatja bárki,
De megszületni ,
Élni és
Meghalni helyettem
Nem tud akárki.
2012. szept. 7.
