Az én kutyáim!
Van nekem három kutyám,mind kedvesek ,
Ha idegen jön, hát vehemensek!
Ébren őrzik ők a házat,
Nem számit eső, hó, ami őket áztat.
Szeretik ők a Papát, de az igazi gazdi
Én vagyok ám.
Ha beteg vagyok, fáj nekik nagyon,
Farkukat behúzva az ajtó előtt sírnak.
Hat kicsiből egy maradt meg,
Olyan vérmes volt, hogy senkinek sem kellett,
Féltek tőle a gyerekek,
Most elvinnék, de már késő.
Szívünkhöz nőtt ez a kislány,
Bár akaratos, makacs ám.
De kedves, hízelgő, ha husi kell,
Meg egy kis szeretet. Azért maradt meg.
Csöpike okos és intelligens,
Szuli szép és kedves,
Roxi: ő a mozgás és az élet,
Maradjanak még sokáig, így nékem.
Varga Lajosné (Erzsi)
