Az idén nem játszom el...
Jónéhány évig eljátszottam az általam poénosnak vélt viccel egy közeli boltban. Többé nem teszem. Néha bejött, de az utolsó balul sült el.
Rájöttem, tudni kell, mikor, kivel és hol lehet poénkodni.
Minden évben, Január 2.-án átszaladtam a közeli ABC- be, hogy a hosszú ünnepek alatt kifogyott dolgokat pótoljam, s némileg felbosszantsam magam, hogy
A jó édesanyjukat, már megint javítottak az árakon. Aggódom, mert egyszer még sérvet kapnak az emeléstől.
Hogy oldjuk a feszültséget, és poénosra vegyük a figurát. ráteszek a kosár tetejére egy csomag WC papírt. Most éppen nem kellene, de hát a vicc, és az
Ilyesmi mindig kell otthon.
Hosszú a sor a pénztár előtt, előttem is, mögöttem is. Végre sorra kerülök.
A hölgy kissé fáradtnak tűnve, halkan mondta a végösszeget.
Én álzavaromban kutattam a zsebeimben...
- Hű, a fene egye meg, otthon felejtettem...
A sorban állók és a pénztáros is azt gondolták, a vén hülye már megint otthon hagyta a buksz tárcáját.
- Nem baj, majd át tetszik hozni a pénzt - próbált segíteni a hölgy, mert nem haladt a türelmetlen sor.
- Nem a pénzt felejtettem otthon, az itt van - mutatom.
- Akkor mit? - zsörtölődik.
- Az igazolást...
- Miféle igazolást?
Hátul már többen nevetnek, somolyognak.
- Hát nem hallotta? Az újév elsejétől csak az vehet WC papírt, aki igazolja, hogy evett.
A sor végén kibuggyant a röhögés, s a pénztárosok is nevetni szoktak, s ezzel a dolog el volt intézve. Ez az év is vidáman kezdődik...
De ez a hölgy nem értette, zavartan nézett maga elé, és sírva fakadt. Ki tudja mi jutott hirtelen az eszébe, a jövőre nézve.
Alig tudtam megmagyarázni, de akkor már baj van, ha már magyarázkodni kell. Szégyenkezve bocsánatot kértem, és leforrázva kijöttem a boltból. Nem mindegy,
Hogy az emberen nevetnek, vagy ha kinevetik. Pláne hogyha sírnak a rosszul sikerült viccén.
No, ez az év rosszul kezdődött, de aztán úgy is maradt. Bocsánat.
2012. 12. 13-án, Luca napján
Megjegyzés: Magamat kigúnyolom, ha kell.