Huszár Péterné Szauer Gertrúd

Barát, mindörökké

Ötvennégy év hosszú idő,
Mindig kéz a kézben,
Örömökben, bánatokban,
Baráti hűségben...

Óvodába együtt jártunk,
Apró hintán égbe szálltunk,
Építettünk homokvárat,
Ringattunk kicsiny babákat...

Az évek szépen-lassan szálltak,
Minket így együtt találtak,
Közös házban sok-sok emlék,
Ugye nem is volt olyan rég?
Egymás mellett cseperedtünk,
Mindig mindent megbeszéltünk,
Soha nem volt hangos szavunk,
Oly jó hogy barátok vagyunk...

Majd, kaptunk a Jóistentől,
Két gyönyörű gyermeket,
Kiket, mint az természetes,
Kezünk együtt vezetett.
Laci fiad is felnőtt már,
Las Vegasban hegedül,
Klaudiám is távol jár,
A siker szárnyaim repül...

Bennünket is messzire vitt,
A hömpölygő élet,
Belgiumban lett otthonod,
Ritkán látlak téged.
De így is mindent megbeszélünk,
S ettől boldogok vagyunk,
Hogyha halljuk egymás hangját,
Szebb lesz tőle a napunk.
Mikor tudok, megyek hozzád,
Hisz jó veled lenni,
Az emlékeket és a lelked,
Újra átölelni.
Köszönöm a hűségedet,
És a barátságod,
Hogy jóban-rosszban megválthatjuk,
Együtt a világot.