borika szalagavatója
Bori lányom készült a nagy eseményre, hogy Apjával végre keringőzzön egyet.
A történet ott kezdődik, hogy Bori kiskorában meséltem Neki, hogy a Gúlerhez jártam tánciskolába.
Ez akkoriban ott lakott a Bartók Béla út 32-ben, ahol utoljára mikor arra jártam, egy galéria pöffeszkedett.
ÉÉN meg ott laktam a Bercsényi utca 5-ben, onnan 3 házznyira.
Így aztán természetes, hogy nem csak a zongora tanulással, hanem a tánccolással is kínoztak "gonosz" szüleim.
Iszonyatos élményeimmel folyamatosan traktáltam Borikámat, és megragadt benne.
A tény, tény marad, táncolni csak kicsit tudok.
Tudok állítólag keringőzni, angol, és bécsi keringőt is.
És persze kimagasló szintem tudok rokizni, ámbár, csak minimum fél liter wodka anyácska irányításával.
Addigra már olyan higany mozgású leszek, hogy ha egyenesen akarok járni, az is rokinak tűnik.
Vagy még inkább breaknek.
Jé, és tényleg, egyszer egyik cimborámmal tartottunk break dance bemutatót is.
És a sok hülye, a KISZ táborban, elhitte azt is, hogy a helikoptert, vagyis a fejen forgást, csak azért nem mutatom be nekik, mert otthon maradt a helikopter sapkám.
Szóval, ilyen előzmények után a kicsi lányom, az akkor 18 éves, jogosan elvárta, hogy bizonyítsak Neki a parketten is.
Aztán 2005 szeptemberében megtámadott a kórság.
A végeredményt már ismeritek, de decemberre olyan hihetetlen állapotban voltam, hogy alig mertek otthon hagyni.
Nemhogy táncolni, de enni sem tudtam.
És Borika, aki kicsit túlon túl is elfedi az érzéseit, kőkemény döntéseket hozott már akkor is,az utolsó pillanatban a nyakamba ugrott, és úgy kezdett el zokogni, mint a záporeső.
Picit próbáltam vigasztalni, de amikor elmondta, hogy évek óta ezt a pillanatot várta, akkor nálam is eltörött a mécses.
Gyorsan kibontakoztam az öleléséből, és közöltem Vele, hogy hagyja abba a bőgést, mert újra kell vakolni a sminkjét.
Aztán kizavartam a csajokat a francba, mondván, hogy el fognak késni.
A valóságban persze nem akartam, hogy engem is bőgni lássanak.
Éjfélre meg is jöttek.
Addig ÉÉN megnéztem a Rómeó és Júliát, a francia verzióban.
Még akkor volt némi látásom.
Ezután jött az órákig tartó részletes beszámoló, de csak a csatolt egységek előadásában, hiszen Borika addigra már a pezsit nyalogatta, a fehér, 12 személyes limuzinban, az afterparti kezdetén.
Kezdődött azzal, hogy úgy esett a hó, hogy kinézett, hogy nem érnek oda.
A kapy úton Ági volt az utolsó, aki aznap kocsival feljutott Törökvészre.
...
Amikor a család befejezte a szóáradatot, végre a kezembe kaphattam a videókamerámat,és már néztem is a felvételeket.
Szerencsére, a srác, akire rábízták a videózást, igazán elemében volt.
Olyan ragyogó felvételeket készített, hogy egészen úgy éreztem magam, mintha ott lettem volna.
A két órás ünnepségből sikerült másfél órát rögzítenije.
ÉÉN már csak egyszer láttam a filmet, de mivel tudtam, hogy már kevés van hátra látó életemből, úgy megjegyeztem, mintha beleégették volna az agyamba.
Azóta is bármikor erre gondolok, látom minden pillanatát.
Látom, a keringőt, ahogy a 165 cm magas Bori hóna alatt fordul át a 198 cm-es Ádi, az akkori kedvese, látom, ahogy a fűszoknyás tánc után megjelenik az ofö, öltönyben, és fűszoknyában, látom, amikor kitűzik Borikára a szalagot, és látom amikor helyettem a barátommal keringőzik.
Persze még így is az Apjával táncolt.
...
A második Apjával.
Azt hiszem, ez egy kis magyarázatot igényel.
Szóval, a velem egyidős kollégámnak, a Gabónak, ideje korán elmentek a szülei, az örök vadászmezőkre,aminek az eleje még Orenburg mellett kezdődik.
...
Így aztán a Nagyitól rendszeresen vitt haza kis uraságtól levetett ebédkét, ételhordóban.
Aznap is, amikor Borika lejelentkezett az élők sorában.
ÉÉN már hajnalban bent voltam, és megtudtam mindent, de még túl ifjonti volt, ezért nem láthattam.
Majd délután.
Mikor indulni készültem, meg is érkezett a Gabó, és az éthordó.
Mivel Gabó pontosan tudta, hogy Ági nem mindennapos, hanem minden perces, azonnal rákérdezett.
ÉÉN meg megmondtam Neki, hogy több tiszteletet kérek, mert ÉÉN már reggel óta egy iszonyúan ronda, béka kinézetű kislány édesapucikája lennék.
...
Be is robogtunk a kórházba, egyenest a kórterembe.
Látogatási idő lévén, mindenki ébren, nem úgy, mint hajnalban, amikor csak egyedül voltam, és rengeteg látogató is volt.
ÉÉN szerényen lekuporodtam az ágy végében lévő stokira,és a jól értesültek magabiztosságával hagytam érvényesülni a tudatlanokat.
Gabó, meg faggatózás közben megkínálta Ágit először egy kis házi husi leveskével, aztán jöhetett a sült csirek, pár palacsintával letuszakolva.
A narancsra már nem jutott kapacitás, meg idő sem, mert már látni akartam a kis békaporontyomat.
El is indultunk a csecsemő szoba felé.
Útközben szembe jöttek Ági egyik szobatársa, és a férje.
A biztonság kedvéért megkérdezte Ági a lányt, látván, hogy Ők már túl vannak a dolgon, hogy hogyan is megyen ez a kukkolás.
Mire a lány válaszolt, hogy:
- Oda mentek a csecsemő szobához, Te bemész, és bediktálod a nevet.
Majd kis hatás szünetet tartott, és közben Gabót, és engem stírölt felváltva, jobbról balra, balról jobbra, majd folytatta:
- Az Apukák addig itt várnak.
...
Na azóta van a Borikámnak két apja.
...
Borika csengőhangja azóta is az a keringő dallam, amire táncoltak, és ami egyébként az Amelie élete című film egyik betét dala.
(Lásd, akarom mondani hallgasd, a mellékletben.)
Sajnos csak legenda maradt, miszerint Apuka, a parkett ördöge.
Ja, és egy életem végéig megmaradó tüske.