Bronzlakodalmunk alkalmából
Szeretettel
Huszonkét év: házasságban,
Egy percét se bánom,
Mert szeretlek, te vagy nekem,
Minden a világon.
Szerelmünknek kezdetén,
Hamar jött a gólya,
Megszületett Brigittánk,
Szívünk kis lakója.
Majd érkezett Balázs, Bea,
No és persze Bálint,
Aki tán a nagyok között,
Megszeppenve áll itt.
Az évek során négy gyermekünk,
Boldogan neveltük,
Emlékszel még, hogy és mint volt,
Míg nagy család lettünk???
Én Sopronba költöztem,
Hogy kis fészkünk meglegyen,
Emlékszel még a nagy útra,
Trabanttal völgyön-hegyen?
Az összes cucc a kis autóban,
Csomag, bőrönd és kiságy,
Majd egy defekt akadályul,
Végül még elébünk állt.
Mindent ki kellett rámolni,
Hogy a kerék meglegyen,
Azt sem tudom hogy kerültem,
Ágyba aznap éjjelen...
Voltak hullámhegyek, völgyek,
De át jutottunk mindenen,
Segített a bennünk élő,
Nagy hála és szerelem.
Nincs jó szó mely elmondaná,
Mit köszönni tartozom,
Mindazt amit értünk teszel,
Éjszakán és nappalon.
Kávédtól lesz szebb a reggel,
Te vásárolsz be nekünk,
A te dolgod hogy iskolába,
Eljusson a gyermekünk.
Rengeteget segítesz,
Mióta nem látok,
Megérted ha néha unom,
E bezárt világot.
Ilyenkor egy jó kis séta,
Átlendít a gondokon,
Cserébe csak szerelmem az,
Mimet neked adhatom.
Pedig nem egyszerű velem,
Hiszen oroszlán vagyok,
Tehát mindent azonnyomban,
Már tegnapra akarok.
Te békésen tűröd mindezt,
Nem hiába vagy halak,
Köszönöm a jósorsomnak,
Hogy téged megkaptalak...
A bosziságom az egyetlen,
Mivel kis gondod akad,
Hidd el nekem, jó az ha én,
Megérzem a dolgokat.
Próbálj ezzel megbékülni,
Legyen végre tűzszünet,
Hisz egy banyus az életben,
Akármikor jól jöhet.
Most új korszak köszönt reánk,
Megszületik az unokánk,
Végre nagyszülők leszünk,
Ennek csak örülhetünk.
Kényeztetjük majd a lánykát,
Hisz ezt tőlünk el is várják,
Brigittánknak nagy pocakja,
Nő csak, nő csak,
Napról napra...
