Burokban
Tested forró lázban ég már,
Párod karja átölel,
Együtt mentek át a csúcson,
Együtt, hisz a vágy emel.
Két apró sejt perdül táncra,
Egy új élet megfogan,
Nem is sejti mi történik,
Csak fejlődik boldogan.
Nem tudja hol fent és a lent,
Egy burok mi óvja őt,
Nem fáj neki még semmi sem,
Nem látja az eljövőt.
Lehet kis csodaként várod,
Vagy tán pokolba kívánod,
Ő csak nő, mást nem tehet,
Hisz nem kérte az életet.
Óvnod kell, hisz tested része,
Él mióta megfogant,
A te szíved élteti őt,
Te adsz neki álmokat.
Te veszed majd két karodba,
És emeled az ég felé,
Hogy ki küldte, láthassa majd,
És vezesse hazafelé.
