Büszke szív
Apró ház a falu végén,
Gyertya ég az asztalon,
Penészvirág sző már csipkét,
A repedt kormos falakon.
Ha ott járnak a kis ház előtt,
Szánják azt ki benne él,
Hiszen tudják, bár adnának,
De a férfi sosem kér.
Büszke szívvel jár-kel köztük,
Vagy tesz-vesz az udvarán,
Hiszen tudja, volt már rosszabb,
Nem is oly rég, bizony ám!
Élt ő utcán, erdő mélyén,
Víz áztatta rongyokon,
Hol csak a hold járt felette,
Fázós-hideg hajnalon.
Itt nem ázik, itt nem fázik,
Minden nap van kenyere,
Amit elért, csak az övé,
A szegénység nem szégyene.
