Évszakváltó
Az ősz ereje már fogyogat,
Deresedik a határ,
Lámpa fénye fogadja azt,
Ki munkából hazajár.
Fagyos már az éjjel csókja,
Reggel rajtunk nagykabát,
A tél már reánk potyogtatja,
Apró pelyhedző havát.
Csak parázslik nagy kályhája,
A tündöklő napnak,
Meleget már keveset,
Fényt talán még adhat.
Egyre többet alszik ő is,
A holdnak adva munkát,
Fel ne olvasszhassa ő,
A tél nagy takaróját.
